A tegnapi lovaspólómeccsen a kékek nagy gólarányú győzelmet arattak vörösökön

Bethlen István miniszterelnök van olyan kitűnő sportember, hogy temérdek elfoglaltsága mellett is hátat tud fordítani politikának egy fél délutánra. S bár az egyik csapat vezére a magyar miniszterelnök volt s a csapatban egy egykori uralkodóherceg, a bírói sípot pedig Bánffy volt külügyminiszter, az erdélyi magyar párt vezére tartotta szájában, a mérkőzést teljesen politika mentesnek találtuk.

Hiszen a játékosok nem politikai jelszavakon, hanem irlandi pónikon nyargaltak s ha azzal kezdődött itt a dolog, hogy Bethlen beöltözött piros dresszébe, „be a vörösbe” s ha a lovak, noha négy lábuk volt, néha meg is botlottak s ha a játékotok gyakorta nem oda néztek, ahova ütöttek s majdnem mindig akkor szólalt meg a csengő, amikor valami ellenzéki frontáttörés készült, sport volt ez, nem politika, sport, amit úgy hívnak, hogy lovaspóló mérkőzés.

Közönség nem sok akadt, de több, mint a képviselőház karzatán. És előkelő volt ez a közönség. Autó sem sok rukkolt ki, de szépek voltak a kocsik. Hölgyet, pláne szép hölgyet sokat láttunk, - egytől egyig - de a jóból sose árt meg a sok. A Duna és a sziget olyan szép volt, mintha minden őszi tájfestőt le akart volna főzni.

A meccs akkor kezdett érdekes lenni, amikor az első chukkerben Bethlen István, az öregebb, szédületesen lestartolt az északi kapu felé. Megszokott az öreg, ala Kohut és vészesen kergette a labdát a kapu felé. Mindenki gólt várt, hiszen az ütőt ugyanaz hajtotta, aki az arany középút politikáját csinálja. Majd csak meg találja a kapu közepét. A labda azonban egyszer csak megfordult s elkezdett gurulni a széle felé. Kifutott egészen a jobbszél felé. Ejnye, ejnye...
•
Sokáig, mert nem esett gól, úgy látszott, hogy az ifj. és az id. Bethlen István összeütközése lesz a meccs főeseménye. Éppen a tribün hónapi előtt a pálya szélén kergette a labdát idősb Bethlen István, amikor a fiatal nekirugaszkodott, hogy elhalássza. Az elhalászás nem sikerült, sőt Bethlen Pista ütője túl nagyot lendült. Pont könyökén találta apját.

Az öreg arra megcurukkoltatta lovát, meglóbálta ütőjét és visszavágott szemével a fia felé.
– Te, úgy váglak... - mondta félhangosan a tribün nagy derűjére.
Az öregek és a fiatalok, az apák és fiúk nagy kontroverziája tehát ezen a meccsen is felvillant.

Végeredményben a fiatal Bethlen, a kékek csapata győzött a hat chukkerben 4:1-es gólaránnyal. Tényleg jobbak is voltak. Ifj. Bethlen volt a legjobb meg Parry Jones. A vörösöknél - egész komolyan - a miniszterelnök tetszett legjobban meg a mecklenburgi herceg. A győztes gólokat ifj. Bethlen István (2), Kovács főhadnagy. Rohonczy báró lőtte, a tisztelet gólt idősb Bethlen István.

A meccsnek úgy lett vége, hogy id. Bethlen István éppen hatalmas vágtában volt a kapu felé, amikor csengettek. Ilyenkor a támadást még végigjátszák s így Bánffy gróf sípja néma maradt. A vonal mentén azonban egyszer csak megbicsaklott Bethlen ütője s a labda kiugrott a kerítésen túl.

A szürkületben Bánffy először nem látta tisztán a helyzetet De mikor konstatálta, hogy a labda túlment a vonalon, így szólt:
- Akkor vége van!
S fütyült. Mert ugyan mit lehet kezdeni egy labdával, amit Bethlen is elhibázott.