A hónapok háza
Az egyetlen magyar dalszínháznak nem könnyű a helyzete műsorának összeállításánál és az új darabok kiválasztásánál. Annyi kötelezettsége van gazdag, élénk zenei életünkben a zenedráma egyetlen otthonának, annyiféle igényt kell kielégíteni, hogy egy premier nem csupán munkában, költségben jelent többet, mint a prózai színházakban, de felelősségben is. A legújabb operabemutató, A hónapok háza esetében az operaigazgatónak több oldalról felvetett felelősségét mégis feloldja az a helyes elv, hogy magyar szerzők műveinek akkor is teret kell engedni, ha azok kisebb siker kilátásával indulnak.
Törzs Jenő, a kiváló színművész, mint szövegkönyvíró, meglepően éppen a szinpad ismeretében mutatkozik a leggyöngébbnek. Poétikus tárgyát, melyben szimbolikusan állítja elénk az idő kérlelhetetlen haladását, sok szép gondolattal fejezi ki, de az egyfelvonásos opera feldolgozásában: szerkezetében, párbeszédeiben, effektusaiban lépten-nyomon a dilettáns ütközik ki.
Siklós Albertnek, a Zeneművészeti Főiskola nagytudású professzorának muzsikája sem ad szárnyakat ennek az operának. Dús hangszerelése, simán gördülő zenei nyelve, a modern frazeológia teljes ismerete sem pótolják az egyéni színek hiányát, melyek nélkül szürkévé válik a legbravurosabb partitura is. Az előadás mindent megtett a mű érdekében. Márkus László érdekes színpadot készített, Fleischer Antal gondosan tanította be a zenét, Marschalkó Rózsi, Farkas Sándor és a többiek is művészi alakításokat nyujtanak.
Péterfi István
