Venizelosz európai körutján vasárnap Londonba érkezett

London, szeptember 30.
Venizelosz görög miniszterelnök vasárnap délután ide érkezett.

Páris, szeptember 30.
Venizelosz görög miniszterelnök négynapi párisi tartózkodás után vasárnap délben Londonba utazott. A pályaudvaron a szokott kép: Fonquiére úr, a külügyminiszterium hires szertartásmestere, Chiappe, a mindig ide-oda cikázó rendőrprefektus, francia és külföldi ujságirók, azután Politis, a görög követ, akit Páris vérbeli franciának tekint.

Venizelosz ugy mozog köztük, mint minden régi rutinos politikus, aki megszokta, hogy ilyen társaság fogadja, ha megérkezik és bucsuztassa, ha elutazik. Csodálatos ember, nyomtalanul mulik az idő fölötte, nem öregszik, hanem fiatalodik. Tekintete a csillogó pápaszem mögül, ugy fürkészi az embert, mint egy német orvosprofesszoré, aki a vesékbe akar látni. Azelőtt kis selyemsapkát hordott erősen kopaszodó fején. Most egészen kopasz, viszont letette a kis selyemsapkát. Nem kell neki, nem fél többé a huzattól: - megfiatalodott … Derüs hangulatban beszélget az ujságirókkal, de nagyon vigyáz arra, amit mond. Valaki megemliti, hogy Venizelosz római látogatását a francia sajtó sokféleképen, de általában eléggé barátságtalanul kommentálta.

- Ha igy van - feleli Venizelosz -, annál inkább kellett, hogy ez a barátsági szerződés, amelynek szövegét egyébként a Népszövetség elé terjesztjük, egyáltalán nem jelent katonai szövetséget, csakugy, mint az olasz-magyar barátsági szerződés, amelyik ellen pedig nem tiltakozott Európa egyetlen hatalma sem.

A görög miniszterelnök persze jól tudja, hogy római látogatását Párisban Mussolini sikerének tekintik és azt hiszik, hogy egy uj kisántánt körvonalait kalapálja ki Mussolini balkáni politikája.

- Görögországnak - folytatja Venizelosz - hasonló szerződése van Jugoszláviával és Romániával is. Jugoszlávia ratifikálta a nettunói szerződést és mert barátaink barátai nekünk is barátaink, logikusan következik ebből, hogy Görögország keresse Olaszország barátságát …

Valaki közbeszól: Machiavelli egy másik tételt állitott föl, azt, hogy a politikában az ellenségeink ellenségei a barátaink … Venizelosz a fehér szakállába mosolyog, de nem zavartatja a gondolatmenetét:
- Hő óhajunk, hogy Franciaországgal és Angliával is kössünk ilyen szerződést. Görögország messze van ugyan földrajzilag Locarnótól, de sehol a locarnói szellem nem lehetne teljeebb, mint nálunk. Békét akarunk mindenkivel, minden szomszédunkkal és a föld minden népével egyformán. Görögországnak rettentő sok a tennivalója; sok nálunk az elhordani való rom és tele vagyunk a legégetőbb gazdasági és társadalmi problémákkal. Helyzetünk kereken ellentmond azoknak a vádaknak, hogy politikai komplikációkat keresnénk. Csak a béke napfényében tudunk fejlődni! Mostani utamnak egyetlen célja: fölvilágositani a nyugati országok kormányait és közvéleményét, hogy Görögország külső és belső politikája egyformán a béke ügyét szolgálja.

Venizelosz bucsuzik az ujságiróktól és a notabilitásoktól. Néhány óra mulva Londonban lesz, a hét végére Belgrád várja. Még megkérdezem, hogy kiszáll-e Budapesten?

A válasz: - Ezuttal semmi esetre sem! Londonból kedden jövök vissza Párisba és innen szerdán a Simlon-expresszel utazom egyenesen Belgrádba.