Bocskay – III. kerületi FC 1:1 (1:0)

Újpesti pálya. 12.000 néző. Bíró: Kann Ferenc.
A tavaszi szezon utolsó vasárnapján és most is, az őszi futballpremieren a debreceni Bocskay vendégszerepelt az újpesti pályán. De míg a júniusi vendégjátékra nem szívesen emlékezett vissza az újpesti törzsközönség, hiszen 4:2 gólarányú szenzációs győzelmével a liga biztos második helyétől fosztotta meg a lila-fehéreket, addig most érdektelenül nézte a meccset, izgalommal várta – a következő meccset: az Újpest–Ferencváros – derbyt.

Hogy a Bocskay – III. kerület küzdelmére legalább 12.000 néző gyűlt össze, az a pesti közönség óriási futballéhsége mellett bizonyít, igaz, hogy a két szezonzáró Középeurópai Kupa-mérkőzés is jó reklámot csinált a népszerű futballsportnak.

A két csapat közül a Bocskay sokkal jobb benyomást keltett. Az első félidőben, annak ellenére, hogy a centehalf Sághy helyén a tartalék Sipos szerepelt, lendületes és stílusos futballt játszott. A halfsor állandóan frontba dobta a csatárokat, a gól előtt máskor nagyon hasznos Semlernek azonban két kapufán kívül semmi sem sikerült.

Vince, a második összekötő csatár pedig a szokottnál is hasznavehetetlenebb volt. Markos máris pompás formában van, csak kissé szeles, Teleky kezd beleszokni a csatársor irányításába, míg Mertin nagy ígéret.

A halfok közül Keviczky volt a legjobb és a leggólképesebb, hibátlanul dolgozott Dettrich, a Hungária egykori hátvédje, míg Hübner néha esetlen, néhányszor viszont briliánsan mentett. A III. kerületi FC elsősorban Neuhaus kapuvédnek, de különösen Senkey I.-nek köszönheti az eldöntetlent, mert ha olyan önfeláldozó bravúrral nem játszanak, a Bocskay legalább három gól előnyt szerzett volna az első félidőben.

Meglepően gyönge volt, különösen az első 45 percben, a halfsor, különösen a Bástyától megvásárolt Steiner, Dröszler balszélsőt érthetetlenül egészen elhanyagolták csatártársai, akik közül Konyor volt a kimagaslóan legjobb, de Mácsay is belejött a második félidőben. Lengyel, de különösen Lius III., a két összekötő, kerékkötője volt majdnem minden óbudai támadásnak.

Starttól kezdve a szél- és naptámogatta Bocskay van frontban. Senkey I. azonban sikerrel veri vissza a debrecenieknek egyre veszélyesebb rohamait. Neuhaus ismételten biztos kézzel ment. Semlernek két menthetetlen lövése a kapufáról pattan vissza, míg Teleky szabadon állva, nagyszerű gólhelyzetben, tulpisszíroz.

A 27. percben Markos támadását korner árán parírozza Senkey I. Markos irányítja a kornert és habár Neuhaus jól helyezkedik a balsarokba, a labda mégis a kapuba csavarodik: 1:0.

Most már a III. kerület is szóhoz jut, veszélyes helyzet azonban csak a 43. percben adódik, amikor Konyor briliánsan helyezett lövését Hübner meglepő bravúrral kornerre tolja ki. A Bocskayra nézve rosszul kezdődik a második félidő, mert Markos lesántul, 10 perc múlva újra beáll, de sérülése nyomot hagy a játékán.

Más baj is van a Bocskaynál. A csapat kezd „kihagyni”, nem bírja már az iramot és egyre jobban visszaesik, sőt a 11. percben be is következik a katasztrófa. Lengyel süvítő szabadrúgása a kapufáról a kapu elé perdül, de még mielőtt Hübner elérné, a szemfüles Drössler a gólba továbbítja (1:1).

A III. kerület most már „a partira megy”. Vehemensen támad. Drösser bombalövése azonban kapufát talál, két kornerét pedig nem tudja kihasználni. Lengyel újabb szabadrúgást irányit (26. p.), de Hübner szenzációs bravúrral ment.

A 29. percben esik a Bocskay érvénytelen gólja, amikor Neuhaus és Markos egyszerre rohannak rá a Teleky által centerezett labdára. Markos egy gondolattal hamarább éri el, de a lába helyett a kezével üti be az üresen maradt hálóba. Az utolsó negyedórában a Bocskay kerül fölénybe, de csak két kornerrel veszélyeztet, azontúl mind a két alapon „elkészült” csapat megváltásként várja a meccs végét jelző sípszót.