Pajtásházasság - Lakatos László vígjátéka a Magyar Színházban

Ezt a formát francia előképek után Oscar Wilde vitte legcsillogóbb tökéletességre: kevés fordulatú cselekvény, egy szempillantásra megismerhető alakok, mindig a közönség felé fordulva s minden csak arra való, hogy el lehessen helyezni az élcek, aforizmák, maliciák sűrűn pattogó rakétáit. Ezek a rakéták mind egy közös raktárból valók, valósággal körülbombáznak egy témát.

A színpad olyan, mint egy vidám és elmés emberekkel telt szalón, akik egymással csevegve, egymás szájából kapkodva a szót, dobálják egymásnak a pattogó mondásokat. Némelyik csak sustorog, nem durran el, de nem baj, jön utána a többi s ha valamelyik sikerül, akkor örül a közönség, akár a szentistvánnapi tüzijátéknál.

A szerencse az, ha elég gyakran sikerül egy-egy rakéta, minden jelenetben legalább egy-kettő. Ilyenkor a darab folyamán a közönség már arra preparálódik, hogy ne sokat törődjön a többi dolgokkal, cselekvénnyel, alakokkal, csak várja a legközelebb következő viccet és örüljön neki. Lakatos László ezt a módszert érti, pontosan annyiszor csendíti meg a nézőtéri nevetés harangjátékát, hogy a közönség meg legyen elégedve.

A dialogus elmésségei mind ugyanazon téma körül forognak: maliciák az asszonyok hűsége, illetőleg hűtlensége körül. Erről Lakatosnak, egyéb írásaiból tudjuk, nagyon sok ötlete van. Mindenki mulat rajtuk, a férfiak, mert minden férfiban megvan a bizalmatlanság a nő hűsége iránt és minden férfit a hűtlen nő ingerel, a nők, mert ők tudják, mi igaz a dologból és szeretnek csípős dolgokat hallani a fajtájukról.

Így mindenki olyat kap, amit szeret s ezért megbocsátja, ha a darabban nem megy minden úgy, ahogy kellene, ha magyarázatra szorul, hogy egy nő, akinek olyan pompás szeretője volt, mint Kiss Ferenc, mért egy olyan nevetséges tökfilkót választ, mint az építész, akit Rátkai játszik, vagy hogy furcsán áll az erkölcsi prédikáció egy szoknyahősnek, még ha fiatal lánynak prédikál is, vagy hogy a harmadik felvonásban mért nem lehet máskép elintézni a dolgokat, mint különböző függönyök mögé bujtatott nőkkel. Ki keresi azt, hogy milyen minőségű puskaporból készül a tüzijáték?

A szinpadon egy sextettre van bízva a dolog, amelyben Simonyi Mária, Tőkés Anna, Kiss Ferenc, Gombaszögi Ella, Rátkai Márton és Dénes György játszanak. Simonyi Mária nagyon elegánsan csinálja a szeretőit váltogató asszony alakját; a frivolitások decenssé válnak játékában, valahogy mindig uriasszonyt tud mutatni a legkényesebb pillanatokban is.

Tőkés Anna a pajtásházasság nászútjára induló modern fiatal lány alakjába valami fagyos ízt tud keverni, amely érezteti az atmoszférából származó romlottság alatt a természetében rejtőző tisztaságot s különösen abban a jelenetben, mikor az első felvonásban rádöbben a szerelemre, valami többet, gyökeresebbet éreztet annál, amit a darab adni akar. Kiss Ferenc is elegánsan, frissen, az okosság hangján vesz részt a dialogusban, mindig érezteti a fölényét a többiekkel szemben. A többi három szereplő a darab operett felé hajló elemeit jelenti, s a maguk genre-ében - különösen Gombaszögi Ella - nagyon jól dolgoznak.

Schöpflin Aladár