2. Olaszország, 3. Lengyelország, 4. Németország.
A csapatküzdelmek során Magyarország 6 országgal vívott, mint legyőzte és hetvennégy meccset nyert, huszonkettőt vesztett.
A magyar sportra figyelő szemek tegnap délután vívóinkra irányultak. Kardvívóinkra, akik utolsó reménységeink, akik utolsónak állnak ki azok közül, akiktől magyar győzelmet remélni lehet.
Nos, vívóink derekasan harcoltak, s valóban klasszismunkát produkálva diadalmaskodva valamennyi ellenfelükön, visszaszerezték a kardcsapat világbajnokságnak immár 1908-ban és 12-ben is megnyert trófeáját.
Az a száz és száz érdeklődő, aki tegnap este folyamán egy kis szorongással kérdezte a végeredményt, megnyugtató feleletet kapott, s mintha az egész városban valami áldásos nyugalom szállt volna reá, megnyugvás a vízipóló II. helyében és megnyugvás a kardgyőzelemben.
Magyarország-Olaszország 9:7
Petschauer legázol mindenkit és megnyeri a versenyt.
Az utolsó asszó:
Magyarország 8:7-re vezet! Egyetlen asszón múlik a világbajnokság!
Lázasan számoljuk össze a tusarányt. 57:56 a javunkra. Egy tussal vezetünk. De ha Petschauer 5:3-ra kikap? Akkor 60:61 arányban az olaszok állnak jobban… Petschauernek tehát győzni kell!
Odamennek hozzá. Könyörögnek neki. Vigyázzon! Nem szabad vesztenie! Tegyen meg mindent a győzelemért.
S Petschauer, a víg mókák örökké jókedvű tréfacsinálója, aki a planson annyiszor elszórakoztatta a közönséget, átérzi, hogy az olimpiai bajnokságunk sorsa rajta fordul meg. Áthatja a nagy nemzeti érzés, a magyar dicsőség védelmére emeli kardját. Halálos komolysággal veszi fel a harcot és küzd… A győzelemért!
A plans körül mindenki feláll és lélegzet visszafojtva figyel. Petschauer a kardját igazítja, egyenesíti. A penge fele a kezében marad.
– Rossz ómen…
Petschauer eltűnik, hogy rövidesen új karddal jelenjék meg.
Kezdődik. Petschauer nem támad. Óvatos. Anselmi indul, de a magyar ragyogó elővágása megállítja. 1:0! Petschauer előnye tudatában most támadásba megy. Anselmi közbeszúr, Petschauer sekonddal védi a villámgyors arcriposztja talál, 2:0! Újra támad, de elővágást kap, 2:1. Megint támad s óriási ugrással fejet vág, 3:1.
Mindenkiben elhűl a vér, amikor Petschauer franciául kezd lekiabálni a plansról. Mókázik? Nem! De törődik is ő azzal, hogy milyen nyelven beszél. Rossz ítélettel Anselmi jut tushoz, 3:2. Petschauer nagy tempóban támad, 4:2.
Az izgalom kulminál! Egy tus választ el a világbajnokságtól. Petschauer megrohamozza ellenfelét. A plans végére szorítja. Csengenek a pengék. Villámlanak. Egy iszonyú fejvágás s mint egy ember felordítunk:
-Tus!!!
Petschauer-Anselm 5:3
Odarohanunk Petschauerhez. Aki hol éri, öleli, csókolja. Az izgalomtól elájul. Karjainkon tartjuk. Mikor magához tér, sír. Mindenki ünnepel, boldogan, fáradtan, kimerülten… de diadalittasan.
S arról, akinek a diadalban ugyancsak oroszlánrésze van, szintén nem feledkeznek meg a vívók. Petschauer indítványára behozzák az ősz maestrot, aki könnyes szemmel gratulál a győzelemhez. A vívók a vállukra kapják Santellit s úgy éljenzik.
