Beszélgetés a korrupcióról

- És ha megpukkadsz, mégis megkaptad a szállitást az államtól.

- Lehetetlen!
- Itt a hivatalos irás róla.
- És mennyit kell leadnom?
- Másodszor is megpukkadhatsz: semmit se kell leadnod … Remélem, ezekután nem beszélsz többé korrupcióról …

- Miért nem? A kivétel megerősiti a szabályt. Egy korrekt üggyel erkölcsi bizonyitványt akarnak szerezni, hogy száz inkorrekt ügyben alibit bizonyithassanak.
- Mondj egy inkorrekt ügyet és elhiszem a kilencvenkilencet is … Nos?
- Hagy tiz percig gondolkozni.
- Száz inkorrekt ügyről beszélsz és tiz percre van szükséged, hogy egyet kihalásszál a száz közül. Jól van, adok tiz percet … Nos?
- Nem értelek … Ugy beszélsz, mintha sose hallottál volna arról, hogy itt milyen nagy a közéleti romlottság.

- Csak a szegénység nagy, s ahol sokáig böjtöl a szegénység, ott kitátja a száját az irigység. Nézd, háromszázhuszonkét pályázó közül te kaptad meg a munkát s most háromszázhuszonegy pályázó korrupciót emleget. Pedig te tudod, hogy tisztességes uton jutottál ehhez a munkához. De kibeszélheted a lelkedet, a mellőzötteket nem győzöd meg arról, hogy itt nem történt suskus. Jobb és olcsóbb voltál mint ők - ennyi az egész. De hol az az ember, aki nem hinne inkább a korrupcióban, mint a saját ostobaságában és ügyetlenségében? Barátocskám, a korrupciót, ha még nem volna, ki kellene találni, hogy legyen valami, amivel az ostobák és ügyetlenek megvigasztalódhatnak, ha kétségbeejti őket a tehetségtelenségük.

- Ugy látom, nagyon kormánypárti vagy.
- Persze, a te szemedben már ez is egyik fajtája a korrupciónak és korrumpáltságnak. Nem baj … De még mindig nem mondtad el azt az egy esetet, amellyel a kilencvenkilenc inkorrektséget akarod bizonyitani.
- Hát kell ide bizonyitás? A levegő sürü a vádaktól és gyanusitásoktól. Vedd sorjában azokat, akiknek a közéletben szerepük és befolyásuk van. Az ország, a nép leszegényedett, de ők megszedték magukat.

- Hát lehetetlen, hogy egy orszában tisztességes uton is vagyont szerezhessen az ember?
- Nem, ez nem lehetetlen. De miért éppen csak ők? Hát ők a legtehetségesebbek. Figyeld csak, hogy miket beszélnek ezek a portentumok a politikai fórumon. Én még kevés okos szót hallottam tőlük, de mégis ők tudják a legjobban, hogy pénzt hogyan lehet szerezni.
- Magyarázd ezt azzal, hogy a szerencse az ostobákhoz szegődik.

- Jó, jó, de mi legyen ezzel a közmondással, amikor a szerencse a tehetségeseket is üldözi? Ez pénzt szerez, mert ostoba, az meggazdagszik, mert okos … kedves barátom, ahol a szerencse szeméylválogatás nélkül erőszakolja rá magát okosokra és ostobákra, ott a szerencse csak fügefalevele a korrupciónak és a meggazdagodottak csak azért bujnak az ostobaság mögé, hogy korruptnak ne láttassanak. És azt hiszed, a kormányhatalom rátenné a sajtó számára a kezét, ha nem tudná, hogy a lappangó vádak és a sugdolódzva terjengő gyanusitások jórészben jogosultak? Ahol a sajtószabadságot megbénitják, ott lovat adnak a korrupció alá.

- Fonák okoskodás, mert a vádat egy ujabb váddal akarod bizonyitani. Nem azért nincs sajtószabadság, hogy korrupció lehessen, de a vádak és gyanusitások azért járnak szájról-szájra és azért dagadnak napról-napra, mert a sajtó nem meri csirájában, születése pillanatában fölfedni a korrupció vádját. A korrupcióra éhes fantázia rohadtabbnak szeret látni bennünket, mint amilyenek vagyunk és én merem állitani, hogy ti moralisták, akik titokban tapsoltok minden erkölcstelenségnek, kétségbeesnétek, ha azt látnátok valamelyik nap, hogy diadalmaskodott a tiszta moráltok. Fölhördülnétek és fölháborodva kérdeznétek: micsoda erkölcstelenség lappanghat amögött, hogy itt kultuszt csinálnak az erkölcs körül? De nem baj. Ilyeneknek is kell lenni. Ha a fák tövét nem meszelnék be már télen, tavasszal a tetvek ennék meg a virágot.

- Látod, már ebben az okoskodásban is benne van a romlottság: nagylelküen megengeded, hogy vádaskodjak, gyanusitsak, mert ezzel a nagylelküséggel azt a látszatot akarod kelteni, hogy olyan makulátlanok vagytok, hogy megengedhettek magatoknak egy kis rothadt almaszagot. De nekem nincs ilyen bátoritásra szükségem. Megélek én a ti meglévő romlottságtokból is. Hát nem jogos a gyanusitás, nem fogamzik-e ott magából a tényekből a vádaskodás, ahol a legfölsőbb felelős fórumok máról holnapra véleményt változtatnak és holnap jónak mondják azt, amit tegnap rossznak tartottak? Tegnap az volt a fölfogás a gyufamonopoliumról, hogy árt az országnak. Ez másnapra már áldás lett abból, amit tegnap átokként emletettek. Mi hát a jó és mi a rossz? Mi az áldás és mi az átok? A nép megadja a választ és azt mondja, hogy itt csak azért rossz az országnak, mert nekik még nem jó ha valamit nagyon rossznak fémjeleznek, azt csak azért teszik, hogy nagy áldozatnak tüntessék föl, amikor a rosszat jónak elfogadják. És te tudod, hogy minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az ára.

- Hogy én tudom ezt? Ez sértés!
- Kedves barátom, én elismerésnek szántam és te nem vagy igazi nagyság és kiválóság, ha szégyeled, hogy pénzed van.