A tudományos léghajózásról

Tudományos nézeteink a levegő felől egész legújabb időkig olyanok voltak, mint a milyenek lennének valami gondolkodni tudó lénynek a nézetei az oczeán felől. ha mindig csak a magasba nem szállíthatna.

Csak a léghajózás nagyobb arányú kifejlődése óta tudjuk már, hogy Föld felszinén végbe menő tünemények csak jelentéktelen nyilnánulásai azoknak a mozgalmaknak, a melynek igazi szintere a levegő magasabb rétegeiben van, noha az is bizonyos, hogy minden légköri változás a Nap sugaraitól származik ugyan, de a Föld felszinének közvetítésével történik.

Ma már egész rendszeresen folyik a tudományos léghajózás. Minden művelt államban léghajók szállnak fel a nagyobb művelődési középponttokból, minden hónap első csütörtökén. Az észlelések eredményeit azután összevetik, a melyekből meglepő tények derülnek ki a tudomány számára.

Azok a léghajók, a melyekkel együtt észlelő is száll fel, nem emelkedhetnek nagy magasságra, legfeljebb 8-10 kilométerre, mert ott már oly ritka a levegő, hogy a rendes lélegzéssel az észlelő nem képes elég oxigént juttatni tüdejének az élet fentartására. Ennél a 10 kilométernél nagyobb magasságokra még nem igen emelkedtek fel észlelők, legalább nem úgy, hogy öntudatuknál maradtak volna.

Kitalálták azonban a módját annak is, hogy miképen lehet még ennél is tetemesen nagyobb magasságokból hírt hozni a levegő állapotáról. Erre a czélra olyan kis léghajókat bocsátanak fel, a melyeken nincs észlelő, hanem csak gépek, a melyek maguktól jegyzik fel a szükséges méreteket. Van rajta thermograf, azaz olyan műszer, a mely feljegyzi a levegő hőmérsékletét, aztán barograf, a mely a levegő nyomását írja s ez annál is inkább fontos, mert ebből lehet kiszámítani, hogy milyen magasra jutott a léghajó.

Mindenesetre jobb azonban, ha a léghajóval észlelő is száll fel. Azok az igen nagy magasságok, úgy látszik, nem is olyan érdekesek, mint az a néhány ezer méter, a hová észlelő minden nagyobb veszély és megpróbáltatás nélkül emelkedik fel. Olyan praktikus kezd már lenni a léghajó szerkezete, a felszállás és leszállás módja, hogy mind kevesebb és kevesebb a szerencsétlenségek perczentje, Persze még mindig sokkal veszélyesebb rajta az utazás, mint a gyorsvonaton, de hiszen minden kutatás áldozatot kiván s azonkívűl szerencsétlenség mindenütt történhetik.

A léghajó fölszereléséhez kétféle dolog tartozik. A felszerelés egyik része a léghajó kezeléséhez, a fel- és leszálláshoz, az emelkedéshez és sülyedéshez való. A fölszerelés másik része a tudományos észleléseket szolgálja.

A léghajó vezetésnek eszközei aránylag egyszerűek. Homokos zsákot teszik a túlsulyt, ebből annyit zsinóron járó szelep a gáz lassú kieresztésére, továbbá egy zsinor, a melylyel fel lehet tépni a ballon szövésének egyik szeletét, hogy a gáz azonnal teljesen eltávozzék, ha szükséges. Ezek a legfontosabb berendezések.

Tolnaynak van egy kitünő újítása is a leszállás megkönnyítésére, t.i. a léggömb hajója alatt kötélen a gömb nagyságához képest 50-60, vagy 100-200 kilogrammos suly függ le, mintegy 50 méternyire. Ha a gömb le akar szállni, akkor először ez a suly ütközik a földhöz s ütközésével gömb sebes leszállása egyszerre meglassúdik s egész csendesen érkezik a Föld felszinére.

Ebben a pillanatban a hajó vezetője megrántja a felszakító zsinórt s a gömb teljesen kiürülve hull alá. Ez nagyon gyorssá, biztossá és kellemessé teszi a leszállást s nagyjában elejét veszi az ilyenkor történhető szerencsétlenségeknek; sőt még olyan kis kellemetlenségek sem történhetnek, mint a melyik egyik képünk mutat.

---

Ha a felhasított ballon teljesen kiürült, akkor összeszedik és bepakolják saját kosarába s vonaton visszaküldik az állomásra.

Fenn a magasban az utazás alatt nagyon kevéssé úr a léghajós az ő hajóján. Viszi azt a szél, a hogy akarja, legfeljebb az alsóbb és felsőbb légáramlások különböző irányát használhatja tetszés szerint, a míg van kellő gáz és kellő homok.

Igen nagy fontosságú azonban a léghajó tudományos fölszerelése is. A régi felszállások meteorologiai eredményei közül különösen a hőmérsékletek meghatározásai voltak nagyon bizonytalanok, mert a hőmérőt nem lehetett a Nap sugarai ellen kellőleg védelmezni.

Assman találta fel a módját, hogy miképen lehet a hőmérőket a sugárzástól megóvni s általában úgy felszerelni, hogy az csakugyan az ott levő levegőt kis házba helyezzük, a melyen keresztül óragéppel hajtott propellerkerék rendkívül gyors légáramlást vezet át- Röviden úgy mondhatjuk, hogy a hőmérőn szellőztetjük. Mindig más és más, sok száz köbméter levegővel hozzuk érintkezésbe s így a hőmérő magas hőmérsékletre felmelegedni.

A mióta ezek a hőmérők vannak használatban, egészen megváltozott a levegő magasabb rétegeinek állapotáról alkotott képzeletünk. Roppant alacsony hőmérsékletek vannak nagy, 10-15 kilométer magasságokban, különösen tavasz végén és nyár elején. A magas levegőrétegek épen májusban a leghidegebbek s talán innen származik a májusi derűlt éjszakák veszedelmes, fagyos jellege. Észleletek már májusban Finnország felett -90 şC-t is s ez eddig a legalacsonyabb, természetes úton keletkezett hőmérséklet volt, a mit valaha hőmérő mutatott.

Nagyon érdekes, hogy még rendkívül nagy magasságokban is az évszakok szerint mily nagyon változik a levegő hőmérséklete; még 10 kilométer magasságban is 12ş hőmérséklet-különbség van tavasz és ősz hőmérséklete között. Legmelegebb ugyanis a levegő ilyen nagy magasságokban épen ősz utolján.

Igen érdekesek a léghajóról végzett felhő-tanulmányok is. A felhőkről sok szép fényképet is készítettek. A felhőkről sok szép fényképet készítettek. A léghajóból a Föld felszine úgy látszik, mint valami térkép, a melyet majd eltakarnak a felhők. majd újra kibukkanik azoknak rései közül. Nehéz ilyesmit fotografálni. mert a gépet lefelé kell irányítani, a mi szokatlan s nehezen érthető képeket fog szolgáltatni, de a tudományra nézve igen jelentősek ezek a képek. Minden léghajós azt mondja, hogy a térképeken sokkal jobban fel lehet ismerni a hegyeket, völgyeket, mint így a léghajó madártávlatából. Egyik képünkön részben felhődarabokkal takarva látszik a Föld felszine.

Általában rendkívűl fontos és érdekes eredményeket szolgáltattak az eddigi ballon-észlelések. A hálózat azonban folyton gyarapodik, mindig több és több helyen szállnak fel léghajók a hónapok első csütörtökjein s lassankint meg fogjuk ismerni a magasabb régiók tüneményeit s a tudomány ismét óriási lépéssel halad előre. A vakmerő kutatók ezen a téren is úgy, mint a tudomány egyéb terein is, teméntelen veszélynek vannak kitéve.

Most hallottuk Hedin Svent, a ki majd a szörnyű sivatagon, majd rettentő magasságokban madár nem látta területen hódított a tudománynak ; sokan az éjszaki és déli sark fagyos halálával szállnak szembe tudományos czélokért ; ismét mások alattomos gyilkosokkal, az ember ellenségeinek egyik legveszedelmesebbikével, a baczilusokkal tesznek napról-napra életveszélyes kísérleteket; mások villámokat szóró pokolgépeken szabadítják el a természet hatalmas erőit, hogy azoknak nyilvánulásait tanulmányozzák; de alig egy-két hónapja, hogy a Balaton jegén nagy veszedelembe kerűlt egy fiatal tudósunk buzgó kutatásai közben – mindenütt, mindenfelé a tudomány ragyogó fáklyája után rohantunk, sokszor nem félve a legnagyobb veszedelemtől sem.