Semmi kétség: – csak a magyar ipar iránti jó szándék vezette a kormányt, amikor tavaly rendeletileg utasitotta a vármegyei hatóságokat és az autóvizsgázó országos bizottságot, hogy legyen gondja, vajjon az autóbuszok és teherautók a magyar gumigyár Cordatic nevü gumiját használják-e. A taxisokat, az Autóbuszvállalkozók Egyesületét fölhivták, hogy csak Cordatic pneumatikumot szabad használniok, sőt a pirostaxisoknak állandó érvényü luxusadómentességet adtak, ha kötelezik magukat, hogy a magyar gyártmányu gumit használják.

Nem lehet panaszkodni, hogy ezeket a rendeleteket nem elég lelkiismeretesen hajtják végre, hiszen például a gyulai rendőrhatóság egy autóengedélyt igy utasitott vissza: „56-234. rendszámu gépkocsi engedélyét visszaadom és utasitom, hogy Cordatic gumi beszerzéséről kötést mutasson be”, egy vidéki szálló tulajdonosának pedig amerikai gyártmányu autóbuszát nem vizsgáztatták le másként, csak ha a kocsival együtt vásárolt amerikai gumit Cordaticcal ki nem cseréli.

Mindez lelkes örömmel töltheti el a hazai iparfejlesztés barátait és nincs az a protekcionista sziv, amely nagyot ne dobbanna ennyi erély hallatára. De minden ilyen nagy energia láttára kénytelenek vagyunk egy kissé belenézni a dolgok mélyébe és azt kérdezni, vajjon az a magyar gyár, amelynek érdekében igy mozgásba hoznak hatóságokat, megfurják a luxusadó rendszerét, megrendszabályozzák az egyéni életet is, mit ád ezért a nagy támogatásért.

Talán olcsóbban adja a Cordaticot a magyar fuvarozóknak, mint a külföldiek? Igen, olcsóbban. Egy egész pengővel olcsóbb a Cordatic, mint az ugyanolyan tipusu külföldi pneumatikköpeny, amelynek egyik tipusa például 103 pengőbe, a másik 234 pengőbe, mig a Cordatic 102, illetve 233-ba kerül.

És idáig rendben is volna a dolog, ha a hozzáértők föl nem világositanának bennünket, hogy a külföldi árak közül az elsőt 22 pengő vám, fuvar- és vámkezelési költség, továbbá behozatali, forgalmi adó, a másikat pedig ugyanezekért 42.50 pengő terheli. Ha ezeket a terheket levonjuk, akkor a külföldi pneumatikok azonos méretü tipusait és legjobb gyártmányait a magyar Cordatic 103 és 233 pengős árával szemben 81, illetve 190.5 pengőért tudná megvenni a magyar fogyasztóközönség.

Másszóval, ez az agyontámogatott Cordatic csak a 22 és 42.5 pengős vámvédelem mellett tud megállani s egy pengővel olcsóbb lenni. Vagy igaz ez, vagy nem. Ha igaz, akkor nem nagyon életképes. Ha nem igaz és a gyártáson is keres, akkor az egész vámvédelem hasznát zsebreteszi, megdrágitja vele az autófuvarozást s ezenfölül még elveszi egy nagy kereskedelmi ág kenyerét is. Végül maradna még egy: az, hogy ez a 22 és 42.5 pengő nevelő vám. 

De szabad-e ekkora nevelési költséget áldozni olyan iparágra, amely ilyen áldozatokat igényel? Nem kell-e gondolkozóba esni, vajjon a magyar ipar fejlesztése iránt érzett minden lelkesedés mellett is nem az iparfejlesztés iránya-e az, ami alapos reviziót követel?