Két szám, amely egymagában többet mond, mint a hivatalos beszédek és cikkek egész sorozata.

A magyar megélhetési index az augusztusi nagy ugrás után szeptember havában nagyjában változatlanul maradt. Augusztusban megélhetésünk több mint 4 és fél %-kal drágult, szeptemberben a drágulás egy lélekzetvételre megállott, de már ma is bizonyos, hogy az októberi index nem fog a régi vonalon megmaradni.

Ezzel szemben a német birodalomban, amely 150 %-os békemunkabérekkel, 125%-os békelakbérekkel dolgozik, a szeptemberi index a bejelentett vasuti tarifaemelés ellenére visszament. Nem sokkal, 0,8 %-kal, de visszament.

Ez a világ legnagyobb közgazdasági csodája!
Egy országban, amely mezőgazdasági termelésre van főleg berendezve, amelynek a lakbérei 15%-kal maradnak a békelakbérek mögött és ahol a munkabérek és fizetések a békeszinvonal alatt mozognak, drágább a megélhetés, mint a nagy ipari országban, amely mindent fölértékelt ezen a világon, még a hadikölcsöneit is, amely aranymilliárdokat fizet jóvátétel fejében és amely élelmiszereinek kétötödét külföldről importálja.