Hirt adtunk arról, hogy Baranyában milyen nagyjelentőségü megmozdulás történt a rádió népszerűsitése érdekében. Cikkünk nyomán Vörös Vince kisbicsérdi olvasónk a kultura egy másik áldásának, a villanyvilágitásnak örvendetes terjedéséről tudósit bennünket kedves, közvetlen hangu levelében. A kitünő megfigyelő képességü és jó humoru gazdaifju a következőket irja: 

„Baranya villanyositási mozgalma a vármegye déli részén máris szép sikereket ért el. A kis egyszerü portákon, hol eddig csak a szagos petróleum pislákolt a csendes estéken, most izzófényü villanykörték ontják a szemnek is egészségesebb világot.

Az utcákon is barátságosan integetnek a ducokról a lámpák.
Hiszen szükség is volt rájuk, mert esős esztendőben, meg télen a koromsötét éjben bizony a gazduram felől akár a Drávába mehetett volna a kocsi, ha csak az a szegény pára, – amennyire, annyira – meg nem tartotta volna az utirányt.

Az istállókban meg szinte felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a villanylámpa. Sokszor előfordulnak esetek, mikor gyorsan szükség volna a világosságra: ellésnél, lovak elszabadulásánál, fiatal állatok összekeveredésénél, mikor a gyorsaság sok esetben életet jelent. A gazda álmából felriadva a zajra, azt se tudja, hol a feje, kapkod a gyufa után és bizony a sötétben leveri a helyéről, aztán mig megkeresi, az istálló is felfordulhat tövestől. 

De a villany mindezt megakadályozza, mert mindenhol a legközelebb eső helyen áll a kapcsoló, rendszerint az ágy fölött és a felriadt gazda ijedtében akármerre is csavarja, egyet kattan, aztán tiszta helyzetben van a történtek felől. 

A földmívesnép nyáron későn ér haza kocsijával és az udvaron biz elkelne egy lámpa, mert a lovak kifogásánál megtörténik, hogy mellényul a gazda az irányzott helynek és a sárga, még ha kaján is, biz’ nem a legbarátságosabban adja ezt tudtára a gazdának, miből csak a szitkok születnek, még az ostornyél is eltörhetik. Petróleumlámpát nem vihetünk ki, mert egy keletkező kis légáramlat könnyen elfujja. 

A hosszu téli estéken a villany nem rontja a szemet, mikor a gazda talán éppen a Vasárnap-ot olvassa; a gazdasszony is szebb fonalat fonogat, melyből szebb vásznat is sző. A szoba levegőjét pedig nem fertőzi, mely a petróleumnál elkerülhetetlen. A falusi szobák levegője amugy is fülledt télen, mert a legtöbb gazdasszony a világért sem szellőztetne, hogy a jó meleg ki ne surranjon és e nagyon rossz szokás miatt áldás, ha legalább a lámpa nem fertőz.

A pincébe meg nem kénytelen a nadrágján becsuszni a gazda, hogy fent a sötétben összetévesszen valamit az ellenkezőjével és az éléstárban meg kolbász helyett nem az ujját metéli el. 

A villany tehát ugy hasit bele a magyar éjbe, mint a rádió a kultura sötét fátylába. Hála Istennek, ma már mindkettő utja szépen halad Baranyában is, hogy a jövő nemzedéknek éjszakáját mint egy szebb jövő hajnalát mutassa be. 

Kisbicsérden augusztus hó 13-án gyultak ki először a lámpák az utcákon és a házakban. Az emberek mosolygó arccal üdvözölték a fénygömböket végig az utcán. Ha falusi jött haza a mezőről, komoly arccal akart elhaladni ismerősei előtt, de mikor hozzájuk ért, nem birt komoly maradni, hanem egy kis büszke mosoly vonult végig az arcán, a villany örömére. 

És ezentul most már minden este belevilágitanak a kisbicsérdi éjbe is, hogy barátságos sugaraikkal körülöleljék az asztalka mellé ülő falusi családokat.”