Sivárabb, szomorubb, kiábránditóbb piacot, mint aminőt hónapok óta a budapesti értéktőzsde reprezentál, aligha találunk még egy európai nagyvárosban. A tőzsdén mutatkozó csendélet kétségtelenül mélyiti azt a csüggedt hangulatot, amely az országot gazdasági vonatkozásokban megüli.
Sehol egy cselekedet, sehol fantázia, sehol rugalmasság vagy bizakodás: mintha az értéktőzsde teljesen vezetés nélkül állna. A forgalom megállott. A lendület és a stilus elbalkánosodott, a méretek, az üzletek devalválódtak. Nem is szólva ezernyi tőzsdetag, ezernyi adófizető exisztencia nyomoruságáról, sehonnan egy biztató szó, sehonnan egy reménytkeltő gesztus. A részvényesek érdekeinek megvédésére szolgáló legcsekélyebb, legártatlanabb akciót sem látunk.
Frázisok és pepecselés; aléltság és elhagyatottság, holt vizeken veszteglő, kormányosnélküli, kiszáradt, rozoga hajó lett a pesti tőzsde.
Igy azután nincs csodálkoznivaló azon, hogy a tőzsdén keresztül semmi jó hangulatkeltés nem villanyozza föl a közönyössé vált külföldet. Meddig tart ez a katasztrofális helyzet? Még meddig?
Néhány év előtt büszkén vallottuk, hogy a budapesti tőzsde függetlenitette magát a bécsitől. Olcsóbbá akartuk tenni a föltételeket, hogy a külföldi ügyfelek üzletkötéseit megkönnyitsük. Hol látják azonban a részvényesek a piac védelmére, az üzletek meginditására szolgáló akciókat? Értsük meg végre, nemcsak a külföldről, nemcsak a lerongyolódó tőzsdéről van most már szó, hanem a nemzeti vagyon jelentékeny részéről, amely annyi keserves csalódás után még mindig értékpapirokban, most már valóban többé-kevésbé kitünő vállalatok részvényeiben fekszik.
Kik állnak az értéktőzsde élén?
Ha alszanak ezek az urak, nem a babérjaikon alszanak. Mit tettek a tőzsde keresetének, tekintélyének, jelentőségének, külföldi hirnevének és a kiszolgáltatott részvényes védelmének érdekében?
Valljuk be, ma már nem meggazdagodási, de nem is megélhetési alap a budapesti tőzsde tagjának lenni. A helyzet ma az, hogy ez a mindig lojális és hajbókoló tőzsde a pénzügyi kormányzatot is a legrosszabbul szolgálja ki. Hiszen a tőzsde elöljáróinak és a tőzsdetanácsnak tehetetlensége, ez a romlásban való apatikus megnyugvás már-már defetizmusnak látszik...
A kormány végre elhatározta magát, hogy rekonstruálja egész gazdasági politikánkat. Uj gazdasági miniszter van, uj pénzügyminiszter, a Pénzintézeti Központ élére is friss, de kipróbált erő került. Várjuk, hogyan fogják a tőzsdét értékelni! Hiszen teljes lehetetlenség, hogy ne foglalkozzanak vele érdemlegesen, mint a gazdasági életnek kifelé való legerősebb fokmérőjével.
A tőzsde válságban van! Gurul a lejtőn!
Vajjon megállitják-e vagy megvárják, amig végkép lezüllik és menthetetlenül az ebek harmincadjára kerül? Várjuk a régi és uj emberek megmozdulását!