|
Nem vagyok szép, de a szememben van valami
„Nem vagyok szép, de a szememben van valami” énekli a hatvanéves Mistinguett és Páris tapsol neki, mert – ez igaz!
A dolog ott kezdődik, hogy egy párisi revü ma már szinte türhetetlenül unalmas. Ez a ruhátlan müfaj ilyen ötletszegény formában épp nyolc esztendeje grasszál Párisban. Elkoptatott trükkjeit variálja, kapkod, tulélte önmagát. A promenoir, vagyis állóhely soffőrtípusu férfiai s a mindig parnevü délamerikai invázió tartja még benne a lélekzetet. Még a nyájszerűen elénk terelt meztelenségek, georgettekötényes aktok is unalmasak már kasirozott drótszárnyaikkal. A revű-férfiak pedig, mert azok is szerepelnek, főleg a Mistinguett-revüben, egy-két kivétellel egyszerüen groteszkül mulatságosak. Végül a sláger: Raquel vagy Mistinguett. Spanyolországban a dupla l betűt j-nek ejtik ki, így Meller tulajdonképen Mejer. Tehát Raquel Mejer fekete, sápadtarcu nő. Egy csöpp rouge-t nem ken az arcára, csak a párnás, érzéki szája piros. Szép nő. Párisban határozottan a legfiatalosabb sztárok közül való – talán harminckétéves. Már nagy művésznőnek is mondták. Híre, presztizse van, ma is, pedig már körülbelül lejárta magát Párisban: feszült figyelem és halotti csönd fogadja, amikor kijön a színpadra. Nem nagy müvésznő. Nincs vére, ereje, fantáziája, tehetsége. Neki nem élmény az, amit csinál a színpadon. Hol van Medgyaszaytól vagy Yvette Guilberttől?!
Raquer Meller bájos nő. Nem több, nem kevesebb. Erőtlen. Nem spanyol, hanem egy elgiccsesedett spanyol. Egy grand-boulevard spanyol dekoráció. Ugy aránylik az igazi, vérbeli spanyolsághoz, mint egy finom Jeanne Lanin-ruha egy-egy Goya-képen látott vad és vérmes kosztümhöz. Ezidén, télen, Madridban: nem tetszett. Egyik dalát pedig egyenesen kifütyülték. Bennünket, magyarokat, ez a kis incidens különösebben érdekel.
Van egy sanzonja Mellernek, amely ezt a címet kapta: „Hungria”.
Egy spanyol nő, a legősibb kasztiliai családok sarja, Maria Luisa Tellez-Giron hercegnő, Ember Nándor, a kitünő magyar zongoraművész felesége. Emberné, ez a kedves, finom, halkszavu, törékeny fiatalasszony – aki Magyarországon többször járt – egészen kikelt magából, amikor „Hungria” cím alatt Meller a sárgacsizmás limonádét énekelte. És a hercegnő szenvedélyesen közbekiáltott páholyából: „Ez hazugság! Magyarország nem ilyen!”.
A fényes madridi szinházban spanyolul kiáltotta ezt a hercegnő, minden spanyol megértette, hogy bazári hamisitásról van itt szó, akadtak, akik rögtön melléje szegődtek füttyel és lábdobogással és a függönyt le kellett ereszteni… Meller Spanyolországban nem énekelhette többé a „Hungria”-t. Hol lesz Raquel Meller a Mistinguett korában!? Raquel Meller nem spanyol, - de Mistinguett francia. Francia – a helyi legenda ellenére, amely angol eredetünek sejtteti – nem lehet más, talaja, gyökere, levegője van, amely francia. Ugy nő ki a földből, mint az ezüstös párisi házak, mint a Luxembourg-kert szinei, mint a Sacré Coeur körül a montmartre-tabáni utcák. Tradiciója van. Race nő. Furcsa kutyusarcával, nagy orrlyukaival, vastag szájával, arányos, kifogástalan párisi termetével, szikkadt kezével, sarlós hüvelykujjával, tökéletes szinpadi mozdulataival és önbeállításával: százhusz évével is valaki, akinek a maga nemében van egyéni mondanivalója.
A ruhái is olyan biztos és tradiciós párisi piktura, mint itt egy-egy utca képe. Több ez, mint szabóművészet és több, mint raffinement; ez – egy darab tehetség. Mai revüjében van egy száma, amelyben rongyos ruhában jön ki, piros baszksapkával a fején, mint montmartrei csigaárus leány. Loulounak hivják, jasszosan beszél és link módon főz két frakkos amerikait. Elragadó. Páris… Páris-szaga van.
Mennyi élet, humor és nagyszerűség van ebben, amikor a bárszéken kalimpálva ezt énekli: |