Nagy Emil előadása Kecskeméten

Kecskemét, április 22.
A kecskeméti függetlenségi és 48-as pártkör Horváth Mihály képviselő kezdeményezésére meghivta Nagy Emilt, hogy tartson előadást arról a fölvilágositó munkáról, amelyet Angliában végzett a trianoni szerződés reviziójának előkészitéséért. Az iparosotthon disztermét vasárnap délután 1/25 órakor zsufolásig megtöltötte Kecskemét közönségének szine-javát amely pártkülönbség nélkül percekig ünnepelte Nagy Emilt, amidőn az előadói asztalhoz lépett.

- Ha az egyén eredményt akar elérni - kezdte Nagy Emil előadását -, tudnia kell, milyenek az anyagi, erkölcsi képességei és milyen föladatokra vállalkozhat. Ha ezt nem tudja, jön a sikertelenség és egyik botlás a másik után. A mi külpolitikánk az ilyen emberhez hasonlit. Nem vagyunk és nem is akarunk tisztában lenni nemzetközi helyzetünkkel és azokkal az erőviszonyokkal, amelyekhez külpolitikánkat szabni kellene.

- Nem mint politikus, hanem mint vándortanitó jelentem meg Kecskeméten, hogy a helyes külpolitika utját megmutassam. Ez a szerep diplomáciánkra várakoznék, de sajnos, annak egész világfölfogása bürokratikus, a modern időktől elmaradt és annyira elmaradt a nemzeti érzéstől, hogy nem is lehet rá számitani. Sokan azt hiszik, hogy a külpolitika rejtélyes boszorkánykonyha, ahol csak hivatásbeli diplomaták foglalkozhatnak. Régen igy volt ez, de ma már azt látjuk a müvelt országokban, hogy a külpolitika demokratizálódott és külpolitikai kérdésekkel a társadalom éppen ugy foglalkozik, mint akár az adóellenőrök vagy a közigazgatási visszaélések problémáinak gazdag tárházával.

- Nálunk szinte illetéktelen beavatkozást látnak abban, ha olyanok is foglalkoznak külpolitikával, akik messze esnek a diplomácia elavult levegőjétől. Pedig ha komolyan szembe akarunk nézni Magyarország reális külpolitikájával, nagy erkölcsi egyéniségnek kell tekintenünk nemzetünket, ismernünk kell nemzetközi erőnket, a lehetőségek és erők viszonyait. A trianoni békével meglepetésszerüen ütötték fejbe Magyarországot és természetes, hogy az integritás lett a varázsszó, amelynek oltárára áldozunk jövő külpolitikánk érdekében. Angliában én is az integritás eszméjéből kiindulva adtam elő nemzeti igéinket, meg kell vallanom: kevés sikerrel.

- Az angolok előtt a fajok önrendelkezésének elve sokkal erőssebb volt a mi ezeréves magyar történelmi és közjogi igazságainknál. Nem tudtam megértetni az angolokkal azt a magyar fölfogást, hogy a tőlünk elcsatolt lakosságot vissza kell kapnunk. De amikor arról beszéltem, hogy a béke belevágott a magyarság kompakt testébe és kétmillió szintiszta magyart szakitott el az anyaországtól, elementáris erővel tört ki a megbotránkozás. És ez a megértés mindig mutatkozott, ha arról esett szó, hogy olyan magyarságot és németséget szakitottak el tőlünk, amelyeknek fajilag semmi közük sincs a szomszéd cseh, román, szerb országokhoz.

- Ezt az igazságot hirdeti lord Rothermere is és reális magyar külpolitikát csak ebben a szellemben lehet elképzelnünk. Ezen az uton remélhetjük, hogy a trianoni határok néprajzi alapon való kiigazitása után megbékülünk szomszédainkkal. Ha külpolitikai aspirációinkat meg akarjuk valósitani, természetesen a belpolitkánkat is meg kell változtatni. Erősen kell demokratizálódnunk, mert csak akkor számithatunk az elszakitott területek visszacsatolására, ha a nagy néptömegeknek szabadságuk lesz és meggyőződnek a demokratikus reformok népszerető irányzatáról.

Nagy Emil előadása után a közönség ovációjától kisérve hagyta el az iparosotthont és több látogatást tett a városban. Este 8 órakor a városi Vigadóban bankettet rendeztek, ahol Nagy Emil ismét fölszólalt és még több beszéd hangzott el.