Müller Konrád Jenő svájczi mérnök, mint előtte sok más mérnök és elektrotechnikus is, intesiv villámlásszerü fényjelenséget észlelt valahányszor igen nagy intensitásu mágneses téren áthaladott, olyan esetekben tehát, a mikor olyan elektromágnesek magvához jutott közel halántékával, a melyeket körülfutó áram intesitása igen nagy mértékben ingadozott, vagy a mikor az áram váltakozó irányu volt.
Ugyanezt a jelenséget észlelték mások is ilyen mágnesekkel, tehát áramfejlesztő gépek és transformátorok mellett dolgozó munkásokon, a kik hosszabb ideig ott tartózkodva igen nagy álmosságról panaszkodtak.
Eme tényekben Müller Konrád Jenő egy új mechanikai gyógymódot ismert fel, a melyet ma még elsősorban neurasthenia és az abból kifolyó álmatlanság, továbbáneuralgiák, azután rheuma, köszvény, ichias gyógyitására nem ritkán meglepő eredménynyel alkalmaznak.
A készülék, a melyet a gyógyeljárás feltalálója szerkesztett lényagéban egy felfüggesztett és minden irányban, tetszésszerinti magasságban magasságban is elmozditható dróttekercs,a melynek vastagdrótú aránylag kevés menetű vezetékében másodperczenként 42 periodusú és 40 amperig fokozhatóváltakozó áram fut át.
A solenoid magvát egymástól papírlapok által elválasztott vékony lágyvas, nockel és cobalt-lemezek képezik. A solenoid elő- és hátlapját márvány fedi, felmelegedéstől pedig a belsejében állandóan átömlő víz védi.
Ha az így felszerelt mágneshez kémlőcsőben vasreszeléket hozunk közel, az az erővonalak irányában rendeződik el még akkor is, ha közé vastagabb nem mágneses anyagokat helyezünk.
A diamágneses anyagokat mint aluminiumot a készülék nagy erővel taszítja. Ha az ember halántékával legalább is négy czentiméternyire közeledik a maghoz, széles hullámzó libegő fény jelenséget lát; de csakis világosságban nézve észlelhető ez, ellentétben a látóidegeket izgató nyilási és zárási galván-áramok okozta villámlásszerü úgynevezett entoptikus jelenséggel, a mely sötétben vagy behunyt szemmel észlelhető legélesebben.
Ritkán előordul az is, hogy egyes egyének érzéketlenek a látománynyal szemben és egyéni tulajdonság az is, hogy különféle szinű, vörös vagy zöld üvegen átnézve némelyek erősebbnek, mások ugyanazon az üvegen gyengébbnek látják a fény libegéseket.
Hogy mi módon hat a készülék a szervezetre, még megközelitőleg sincs eldöntve, de tény az, hogy számtalan súlyos esetben kitünő eredményeket értek el vele, és gyakran ott, a hol a suggestio használt a betegnek, a készülékkel nem érnek el eredményeket, ellenbenoly esetekben, a mikor a suggestio nem használ, a készüléket skeresen alkalmazzák.
Érdekes még az is, hogy a mozgó elektromágnesi térben chemiai változások jönnek létre; igy kisérletekkel bizonyitották, hogy amégnes közvetlen közelében a vér oxyhamoeglobin-tartalma (vasat tartalmazó alkatrészek) 2-3%-kal növekedik.
A képen a dr. Grünwald-féle sanatorium kerti pavillonjában berendezett elektromágneses intézet egyik kezelőszobája látható.
A zsinórokon függő solenoid bársonynyal bevont lapja a beteg halántékának közvetlen közelében van. Igy álmatlanság ellen használják és a fejnél 15 ampernél erősebb áramot nem alkalmaznak.
A test többi részeire a készüléknek semmi érezhető hatása nincs, fájdalmat nem okoz és ruhán kersztül is megvan a rendes hatása.
