|
A filmkarrier állomásai
A karrier egyes állomása – Néha tizenöt év szükséges ahhoz, hogy egy statisztából sztár legyen – Várkonyi Mihály és Korda Mária sztár, Dorothy Mackaill és Jack Mulhall azonban csak főszereplő Amerikában az óriási reklám hazájában minden ismeretlen kezdő filmszínésznőt a menedzsere sztárnak nevez ki és ez az oka annak, hogy az emberek nem tudják, hogy a nagy filmvárosban csak negyven ember van, aki ezt a címet megérdemli. Összesen negyven darab… Hogy meg tudjuk érteni ennek a szónak a jelentőségét, ahhoz elsősorban ismernünk kell a filmkarriér különböző etapjait, mert – mint minden pályán – itt is fokozatok vannak. Ezeken a fokozatokon minden filmszínésznek keresztül kell esni, mindenkinek alulról kell kezdeni ezt a pályát, aha azt akarja, hogy becsületet szerezzen a nevének… És természetes, hogy alulról fölfelé nagyon hosszú és nehéz az út. Sokan nem tudnak feljutni a magasba, de vannak olyanok is, akik gyors karriért csinálnak és a legnagyobb könnyűséggel ugorják át az egyes állomásokat.
Ilyen karriért csinált Janet Gaynor, aki Murnau „Virradat” című filmjében tűnt fel. Ő mint statiszta kezdte pályafutását és a statiszták közül minden megállás nélkül a főszereplők közé került. Leading lady-je (partnernője) lett egy sztárnak és ezzel megalapította a szerencséjét. Legközelebbi filmjében (Két nőt keresek) már sztár szerepet játszik.
A legmagasabb fok, amit a filmszínész elérhet, az a sztár trónusa. A sztár a filmnek az a főszereplője, akinek a személyére az egész filmcselekmény fölépül. Minden filmben csak egy sztár lehet és ez is mutatja a sztár különleges helyzetét. Gyors karriérek Janet Gaynor, mint említettük, nagyon gyorsan lett sztár, ő joggal nevezheti magát annak, de közismert szerénysége miatt ritkán használják ezt a címet. Olive Borden három év alatt lett sztár, ennyi idő alatt futotta be pályáját. Első epizódszerepét a „Párizsi szabó” című filmben játszotta, de néhány hónap mulva már egy „Hall Roach” komédiában Leading lady lett, míg a Fox-gyár „Pyjama” c. darabjában már kimondottan sztárszerepet játszott.
De az ilyen gyors karriér nem mindig jó. Dolores Costello, a bájos filmszínésznő villámgyorsan lett statisztából főszereplő. „Ha az ég és a tenger megmozdul” című filmben főszerepet játszott, a statiszták közül ugrott ebbe a szerepbe és olyan nagy sikere volt, hogy a Warner Bros filmgyár sztárszerepre szerződtette le. És nm volt sikere… És bármennyire is fájdalmas volt, kénytelen volt visszamenni a partnernő pozíciójába. Ennél fájdalmasabb dolgot nehéz elképzelni, mert hosszú esztendők kellenek ahhoz, amíg újra feljut a magasba.
Az ilyen gyors emelkedés azonban elég ritka dolog és a ma ismert és híres sztárok mind nagyon lassan jutottak előre. Bebe Daniels, a két Talmadge-nővér, Harold Lloyd, Norma Sheurer, Colleen Moore, Gloria Swanson és Richard Dix hosszú évekig vártak ez első sztárszerepre. Egyikük-másikuk tizenöt évig dolgozott, amíg sztár lett… Ez is bizonyítja, hogy milyen nehéz a sztár címet elérni. Sokezer színész tülekedik ezért a címért, de a valóságban kevesen érik el. Rod in Rocque hosszú ideig statisztáskodott és csak esztendők mulva kapta meg az első epizódszerepét. Nyolc év kellett ahhoz, hogy a „Gigolo” című filmben az első főszerepet megkapja. Az a furcsa eset gyakran megtörténik, hogy a filmszínészek nem akarnak sztárok lenni és megelégednek a főszereplő pozíciójával, mert ez sokkal biztosabb. A sztártól függ a film sikere vagy bukása és a bukás gyakran magával rántja a sztárt is. Ugyanakkor pedig a főszereplő megmarad a pozíciójában. Nagyon nehéz elérni a sztár címet, de még nehezebb megtartani azt. Egy meglehetősen kemény és szívós egyéniség szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a címet mg tudja védelmezni. Talán egyetlen egy filmszínésznő van, aki nem féltette és nem félti a sztári pozícióját és Mary Pickord, de ugyanakkor John Gilbert, a népszerű filmszínész határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó sztárszerepet vállalni és szavát eddig is tartotta. Még ma is csak főszerepeket játszik. A Fox-gyárnál a „Gróf Monte Christo” című film sztárszerepét játszotta, de miután átment a Metrohoz, megelégedett a partner szerepével. Milton Sills és Dolores del Rio nem voltak statiszták Egy egész sereg főszereplő van Hollywoodban, akik a magánéletből egyszerre főszerepekbe ugrottak. Ezek közé tartozik Jetta Goudal is, aki nem statisztált és nem játszott epizódszerepet, hanem mingyárt főszereplő lett. Négy éven keresztül játszott főszerepeket, míg Cecile B. de Mille sztárszerepekre szerződtette le. Hasonlóképpen Milton Sills, Dolores de Rio, Madge Bellamy. Ronald Colman, Thomas Meigham, Billie Dove sohase voltak statiszták és mingyárt mint főszereplők kezdték meg pályafutásukat. Azok között, akik nem akarnak sztárok lenni, nagyon érdekes Anna Q. Nillson esete, aki aránylag elég rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, többször felkínáltak neki sztárszerepet, de ő minden esetben visszautasította azt, mert fél a kockázattól. Lewis Stone egyike a legnépszerűbb partnereknek, ő a „Zendai fogoly” című film után biztosan sztárszerepet kapott volna, de jobbnak látta, a partner szerepénél maradni. Dorothy Mackaill, Jack Mulhail, Alleen Pringle, Lew Cody, Wallace Beery, Clive Brook, Charles Murray és még sokan szintén megelégednek a partner, illetve a partnernő szerepével.
Az utóbbi években csak két-három fiatal színész csinált szédületes karriért, Gilbert Rolland, James Hall és Don Alverado lettek szinte máról holnapra partnerek és éppen olyan gyorsan sztárok. Az euróapi színészek és színésznők helyzete nagyon nehéz Hollywoodban és sokan közülük elbuknak, mielőtt még a sztárszerepet megkapták volna. Talán csak Pola Negrinek és Emil Janningsnak sikerült megtartani azt a pozíciót, amit Európában elfoglaltak. Ezzel szemben Conrad Veidtnek már nehezebb a helyzete, mert hónapokon keresztül rossz szcenáriumokkal handikap-eték, pedig rendes körülmények között még odakinn is elismert sztár lett volna. A magyarok közül Várkonyi Mihály és Korda Mária főszereplőknek mentek ki Amerikába és Várkonyi igen gyorsan sztárrá lépett elő. Korda Márai pedig már az első amerikai filmjében sztárszerepet kapott és a „Szép Heléne magánélete” nagy sikere után egészen biztosra vehető, hogy a sztár címet meg is fogja tartani. Ezekből a példákból is láthatjuk, hogyha valamelyik kis színész vagy színésznő azt mondja magáról, hogy sztár, akkor Jannigsszal, Polával, Pickforddal és a többiekkel állítja magát egy vonalba. Ebben az esetben pedig igen könnyű megállapítani az illetőről, hogy ehhez a címhez semmi köze sincs.
Szenzációs árverés volt az elmúlt napokban Hollywoodban: egy filmszínésznő, a kedves Billie Dove önkéntes árverést rendezett a ruhatárában. El tudjuk mi is képzelni, hogy milyen egy nagy filmsztár ruhatára? Nem, nincs olyan fantáziánk, mert ki merne arról álmodni, hogy egy filmszínésznő garderóbjában négyszázharminc georgette, lamé, crepe, satine, crepella és crepe de Chine ruha legyen? Ha tehát átlagosan csak háromszáz dollárt számítunk egy-egy ruhára, akkor Billie Dove ruhatárában körülbelül százharmincezer dollárt fektetett, ami háromnegyed millió pengőnek felel meg. Uram Isten! Ebből az összegből háromezer szép pesti leányt lehetne pompásan felöltöztetni… De ezeken a ruhákon kívül az árverési kalapács alá kerültek a filmszínésznő cipői (huszonhárom tucat!), többszáz kalap és rengeteg fehérnemű…
És mindez miért történt? |