|
Bánky Vilma pesti népszerütlensége
Az elmúlt héten egy filmprimadonna érkezett a távoli Hollywoodból Budapestre. Családi nevén Koncsics Vilmának hívják, a világhír Bánky Vilma néven kapta szárnyaira. Budapesten több filmjét ismerik a hamvasszőke filmszinésznőnek, aki Amerkiában valóban olyan népszerü, hogy Budapest törvényhatóságának egyik tagja, ezt a népszerüséget Magyarország érdekében kamatoztatni akarván, inditványt tett arranézve, hogy a világhírű magyar filmszínésznő fényképplakátjaival csináljanak külföldön idegenforgalmi propagandát Magyarország érdekében.
Az ifju magyar filmprimadonna, aki nemzetközi hirnév dolgában ma valóban egy Gloria Swansonnal és egy Pola Negrivel áll egy nivón és akinek ezt a világhírét idehaza is a legkomolyabb tisztelet övezte. Pesten való személyes megjelenése iránt joggal ébreszthetett tehát rendkivüli illuziókat: megérkezése után mindenki azt hitte, hogy Bánky Vilma pesti tartózkodásait az elragadtatott ünneplések sorozat fogja felejthetetlen élménnyé avatni és bizonyára maga a publikum látja meglepetéssel, hogy oly divatos starja ugyszólván 18 óra alatt elmerült egy váratlan közöny hullámaiban.
Pest színházi és művészi körei az elmult héten egyébről sem beszélte, mint azokról a furcsa legendákről, amelyek Bánky pesti tartózkodásával kapcsolatosan a városban elterjedtek. Budapesten ugyanis sokan vannak, akik még élénken emlékeznek a három évvel ezelőtt eltávozott világhírű filmsztár keserves vergődéseire s ezek között szép számmal akadnak olyanok is, akik joggal tarthattak volna igényt arra, hogy Bánky Vilma a közben eltelt három dicsőséges esztendő dacára is visszaemlékezzék arcukra a nevükre. A dolgok magyarázatát azonban – Istenem, a siker és a dicsőség oly feledékennyé szokta tenni az embereket – nem itt kell keresni.
Meg kell védenem A „Sejk”-filmek főhősnőjét, aki talán ott hibázta el pesti tartózkodásának managmentjét, hogy annak irányítását öccsére, Bánky Gyulára (az ujságcikkek a fiatalembert következetesen Viktornak nevezik), egy volt sziniiskolai növedékre bízta, aki e megbizatásától megmámorosodva, olyan allűrökkel posztírozta magát világhírű nénikéje apartmentje előtt, hogy aligha járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy a fiatalember föllépése, magatartása, - az a hang, amellyel minden élő lénnyel beszélt, aki telefonon vagy személyesen Vilmácskát kereste – inkább hasonlított egy magasabb sarzsit viselő gyalogsági altiszt ténykedéséhez, mint egy világhírű filmsztár managerének körültekintéséhez és tapintatához. A fiatalmeber, aki évekkel ezelőtt egy budapesti sziniiskola növendéke volt, majd miután kiderült, hogy a szini pálya babérokkal nem kecsegteti, egy kereskedelmi cég szolgálatába lépett, nyilván azon az alapon érezte magát a nénje melletti manageri tisztségre kvalifikáltnak, hogy néhány évvel ezelőtt a hollywoodi filmvárosban is töltött egészen rövid időt, nénjének vendégeként, Bánky Gyula nyilván a régóta eredménytelenül áhitozott karriér lehetőségét látta nénje megérkezésében, szerencsés szerepét azonban – mintegy igazolvá ezzel szinpályájának eredménytelenségét – oly rosszul játszotta, hogy ezen az alakításán a világhír irdatlan tőkéjével és nimbuszával Pestre érkezett Bánky Vilma a szó szoros értelmében elvérzett: valljuk be, Bánkyról ma már senki sem beszél, senki sem tud, senki sem kérdezősködik róla és magam is hajlandó vagyok akárkiről megkérdezni, hogy vajjon Pesten van-e még a művésznő.
Nehogy bárki is félreértse soraimat: részemről semmi egyéni kifogás sem emelhetek, minthogy a művésznővel való érintkezés fölvételére A Reggel részéről szükségesség nem mutatkozott és így a művésznő önérzetes managerével nem volt módomban semmiféle formában sem érintkezni. (Mely szerencse mindkettőnkre nézve!) A fiatalember azonban egy neves hírlapírónak, aki fotográfussal jelent meg a hotel folyosóján, hogy Bánky Vilmát a szobájából kijövet lefotografálja, azt mondotta:
Egy szerkesztőség ama telefonkérdésére, hogy B. V. mit csinált egész nap, volt-e valamilyen üzletben és vásárolt-e netán valamit, ez volt a felelet: A Kövessy-Vár, amely az elaggott szinészek jótékonycélú intézménye, nagyasszonyává akarta választani Bánkyt, - e választásból azonban semmi sem lesz, miután a manager kijelentette, hogy csak nem képzeli a Kövessy-Vár, hogy Bánky Vilma meg fog jelenni a Kövessy-Vár előtt -, amelynek többek közt Fedák is nagyasszonya. A szálló folyosóján álló és hónuk alatt scenáriumot szorongató néhány írónak. – Istenem, kinek volna több joga egy scenáriummal a magyar Bánky Vilmánál jelentkezni, mint egy magyar irónak, - a fiatalember ezt mondotta:
- Kérem, nem alkalmatlankodjanak az urak, csak nem képzeli, hogy a nőrévem mindenki fogadni fog. Az ilyen és ehhez hasonló incidensek hírei – azok napi, sőt órarenden lévén -, huszonnégy óra alatt természetesen az egész városban elterjedtek és még természetesebben odavezettek, hogy Rod la Roque ifju hitvesét egyik napról a másikra elintézte az a pesti közvélemény, amelyet igen könnyű ugyan lelkesedésre bírni de még könnyebb elkedvteleníteni. Ez a magyarázat annak, hogy amikor Bánky Vilma páholyára a Városi Szinház csütörtöki díszelőadásán ráeresztették a reflektort, a sokkal különb reflektorokhoz szokott filmprimadonnát önfeledt és tomboló ünneplés helyett mindössze néhány bizonytalan és nagyon halk éljenhang köszöntötte. Gondolom, valamelyik nagy hollywoodi filmgyár ezek után haladéktalanul kábeltáviratban fogja szerződtetni propagandaosztálya élére a fiatal Bánky Gyulát. Talán a Goldwyn-Corporation. Esetleg az öreg „Sam” maga. |