Új csillagok

Mikor Viktória angol királynő halálának híre bejárta a világot, egy délafrikai kaffer törzsfőnök azt a meggyőződését fejezte ki, hogy most nemsokára új csillag fog megjelenni az égen. Hogy, hogy nem, a fekete fejedelem jóslata beteljesedett. Már a következő hónap – 1901 február – vég felé új ragyogó csillag jelent meg a Perseus csillagképben.

Ezt a csillagot, mely kevéssel fölfedezése után mint elsőrendű csillag tündökölt, azelőtt sohasem látták. Az égnek azt a részét, a hol megjelent, már többször photographálták le; legutoljára Stanley Williams készített róla fényképfölvételt, a melyen azonban az új csillagnak, vagy mint elnvezték, A "Nova Persei"-nek nyoma sem volt látható.

Ebből az következik, hogy nem is létezett, vagy legalább is, hogy fénye gyengébb volt mint egy tizenkettedrangú csillagé.

Hogy ki látta meg legelőbb ezt az új csillagot, arról vita folyik. Orosz lapok állítása szerint egy kiewi 16 esztendős gymnazista, Boriszak András, már február 21-én este látta volna. A tudományos világ az eseményről dr. Anderson edinburgi amateur február 22-én kelt távirati jelentése alapján értesült. Következő nap már számosan jelezték az új csillag megjelenését a földteke minden részéről.

Másnap fénye már elsőrendű volt s vetekedett Jupiter fényével is. Mikor Anderson fölfedezte, csak 27 rangú volt. A "Nova Persei"  fénye tehát rövid pár nap alatt meghúszezerszeresedett. Mi okozhatta e sajátságos jelenséget?

Huggins az 1866-iki Nova megjelenését – a mely tudtommal az első új csillag, melyet spektroskoppal is megvizsgáltak – azzal magyarázta, hogy egy gyenge fényű és ez okból láthatatlan csillagon rendkívül heves égő hydrogéngáz-eruptiók mennek végbe, a mik annak a csillagnak a fényét és melegét hihetetlen módon fokozni képesek. Magát a kitörést egy másik égitest vonzása okozza, mely az illető csilla mellett elhaladva, azon árapály-szerű tünteteket idéz elő. Nem lehetetlen,hogy ami Napunk activitásának hullámzásait is a bolygók, főleg Jupiter vonzása idézi elő.

Egy másik föltevés azt tartja, hogy az új csillagok megjelenését két sötét égitest összeütközése idézi elő. Ismeretes, hogy a színkép sötét vagy világos vonalainak eltolódásából a Doppler-Fizeau-féle elv alapján egy égitest közeledésére vagy távolodására lehet következtetni, sőt a mozgásnak a látósugár irányában való gyorsaságát is meg lehet mérni.

Az új csillagok színképe két ellenkező irányban mozgó égitestre enged következtetni, melyek bámulatos gyorsasággal egymásnak rohannak. Ez az ütközési theoria mindenesetre a legvalószinűbb valamennyi között, a melyet az új csillagok keletkezésének magyarázatára fölhoztak.

A "Nova Persei" most éppen úgy mint az 1892-iki "Nova Aurigae" megjelenésének későbbi korszakában, ködfolttá változott át, a ködfolt-színkép minden kharakteristikus jelével. Miután két összeütköző világtest az óriási hőség miatt, mely a katastropha következtében keletkezett, okvetlenül izzó gáztömeggé változik át, az új csillagok színképének sajátságos módosulata is az összeütközési theoria mellett szól.

---

Mindamellett a "Nova Persei" megjelenése alkalmából más, újabb theorikák is keletkeztek. A physikai laboratoriumban ugyanis meghatározták, hogy nemcsak mozgás, hanem nagy nyomás alatt is létrejöhet a spectrumvonalak eltolódása s így közelfekvő az a föltevés, hogy az új csillagok sajátságos színképét erős nyomás alatt bekövetkező villamos tünemények idézik elő.

Birkeland professor azt sem tartja lehetetlennek, hogy egy már-már csaknem teljesen kialudt csillag heves kitörés színhelye s az izzó anyag a megrepedt kéregből kitódulva, óriás hőt és világosságot terjeszt.

E szerint tisztán vulcanicus tüneménynyel volna dolgunk.
Érdekessége miatt fölemlítjük még a következő eredeti fölfogást is, melyet Janssen híres franczia astrophyskusnak tulajdonitanak. Ismeretes, hogy a Napban – legalább minden kétséget kizáró bizonyossággal – nem sikerült az oxygén létezését spektroskoppal kimutatnunk.

Másrészt tudjuk, hogy az oxigén a Földön a legelterjedtebb elemek egyike s hogy a Föld súlyának egy harmada az oxygénre esik. Valószinű tehát, hogy oxygén a Napban is van, csakhogy (általunk nem ismeri) alkatrészekre bomolva. Egy bizonyos hőfok mellett azután lehetséges lesz a kihülőfélben levő csillagokon, hogy oxygén képződhessék. Mihelyt ez megtörtént, az oxygén a hydrogénnel óriás robajjal, hó- és fényjelenségektől kisérve, egyesül és a csillagot hatalmas vizgőzlégkor fogja körülvenni. Ezzel magyarázható meg az új csillag föllobbanása és ködfolttá való átalakulása.

A Nova Persei esetében azonban nemrét oly tünetet vettek észre, mely az új csillagok keletkezésének kérdését még jobban összebonyolította. Flammarion és Antoniadi ugyanis, a kik Juvisyben 1901 augusztus havában lefényképezték a Novát, azt vették észre, hogy a fényképező lemezen a csillagot valóságos udvar veszi körül. Már-már azt hitték, hogy az új csillagoknak ködfolttá való átalakulását optikailag is sikerült bebizonyitaniok.

Kiderült azonban, hogy az emlitett udvart a távcső tárgylencséjének összetétele okozza, mely bizonyos sugarakra nézve, melyek kétségtelenül a Novából erednek, nem volt corrigálva. Így tehát sikerült megállapítanunk, hogy az új csillagok oly sugarakat is küldenek hozzánk, a melyek a rendes sugaraktól eltérnek.

Kevéssel a fölfedezése után Heidelbergából és Amerikából jelezték, hogy a Nova körül csakugyan ködfolt látható; ezúttal azonban valóságos ködfoltról volt szó. A Lick és Yerkos csillagvizsgáló-intézeteken, a hol a világ leghatalmasabb műszerei állanak a tudósok rendelkezésére, több fényképfelvételt készítettek a Nováról, a miknek összehasonlítása aztán meglepő eredményre vezetett.

Azt vették észre ugyanis, hogy a ködfolt őrületes gyorsasággal távozik a Novától majd minden irányban. Ha tényleg két test összeütközéséből keletkezett volna a Nova, akkor a bozasztó kataklisma következtében tényleg egyes gáz- és anyagrészek szédületes sebességgel röpülhettek szerteszéjjel. Igaz, hogy bajos dolog elképzelni, hogy ezek a gázok másodperczenként 30-40 millió méternyi sebességgel száguldozzák be az ürt.

Kapteyn tanár azt mondja, hogy a Novát körülövező ködfolt már előbb is létezett, csakhogy sötét volt s csakis a Nova kitörése világította meg. A fény terjedésével a ködfoltnak mindig távolabbra eső részei világittattak meg. Az említett sebesség a fény terjedésének sebességével igen könnyen megmagyarázható. Wolf tanár heidelbergi megfigyelései azonban ezt a Kapteyn-féle hipotesist nem erősítik meg.

A legújabb amerikai jelentések szerint maga a "Nova Persei" is szinképe után ítélve teljesen átváltozott ködfolttá. Hasonlóképen az 1876-iki "Nova Cygni" és az 1892-iki "Nova Aurigae" ködfolttá való átalakulását is a szinképelemző műszer segélyével sikerült bebizonyítani.

Hoffmann Ottó