Az olasz király oroszországi látogatása alkalmával a kiséretéhez tartozó *Carlo Alberto* hadihajón Marconi és Solari sorhajóhadnagy érdekes kisérleteket tettek, hogy mily távolságra lehet a hadihajókon marconigrammot közvetiteni.

Eleinte a Carlo Alberto csak a jelek felfogására volt berendezve és erre az 1-ső rajzon látható 4 drótból készűlt hálózat szolgált, de így nem sikerűlt teljes biztnsággal felfogni a Poldhu (Anglia) állomáson adott jeleket.

Ezért azután a hajón is ugyanolyan dróthálózatot készitettek, mint a minő Poldhu-ban van s a melynek képét mult számunkban mutattuk be olvasóinknak.

A 2-ik rajz a Carlo Alberto e tökéletesebb felfogóját ábrázolja, ezzel azután a Poldhuból érkező jeleket 1000 kilométer távolban a nyílt tengeren Spezia közelében egész biztonsággal lehetett felfogni, de Kronstadtban ezzel sem sikerűlt nappal a jeleket biztositani.

Ennek részben valószínűleg a légköri elektromosság volt az oka, de szerepet játszhat az is, hogy a napsugarak hatása alatt a jelfogó drótok elektromossága könnyen szétszóródik, s igy a villamos hullámok gyengűlnek.

Ezeknek a kísérleteknek a tanulságai alapján tökéletesítette auztán Marconi eszközeit annyira, hogy sikerűlt az Amerika és Anglia között való táviratváltás.

Jelfogóul már ott is a multkor említett mágnesi detector szerepelt, melyet vázlatosan a 3-ik rajz tüntet fel.