A következő kísérletező a magdeburgi Alverdes volt, aki a gyöngykagylóba egy másik kagyló szövetének sejtjeit, átültette és ezek körül formálódott valami gyöngyszerű képződmény. Ennek az eljárásnak is az volt a hibája, hogy a gyöngy nem volt kerek. Kísérleteinek eredményét „Über Perlen und Perlenbildung” címen adta közre.

Utána James Hornell végzett ily irányú kísérleteket, melynek eredményét Culture Pearlsben (London, 1916) ismertetett, anélkül azonban, hogy eljárását elárulta volna. Tökéletesen megoldotta a problémát Mikimoto Kokichi japán gyöngytenyésztő. Eljárása nagyjából a következő: A gyöngykagylót felnyitva, annak külső kemény héját óvatosan eltávolítja, majd köpenyének hámját vigyázva lefejti és abba szabályos gyöngyházgömböcskét göngyöl.

Ilyenformán egy kis zsákban foglal helyet a gyöngyházgömböcske, amely a leendő gyöngynek a magva lesz. A zsákot ideiglenesen átköti, hogy a gyöngyházmag ki ne essen belőle. Ezt a kis zsákot azután szabályos sebészi műtéttel az aszepszis minden szabályainak szemelőtt tartásával bejuttatja e másik gyöngykagyló hámalatti szöveteibe.

Az így átültetett zsákról azután eltávolítja a köteléket, az összeforr a kagyló testével és a benne lévő szabályos gyöngyházmag körül kezd képződni a gyöngy, amely természetesen szintén szabályos lesz. Körülbelül hét évbe kerül, míg jelentékeny nagyságú gyöngy képződik.

Az eljárás természetesen nagy kézügyességet és tapasztalatot követel meg. A leggyakorlottabb „kagylósebész” sem tud naponta 40-50 darabnál több ilyen átültetést végezni. Egy-egy gyöngykagyló köpenyhámjából mintegy 4-5 átültetésre telik.

Az így „beoltott” kagylókat azután acéldrótból készült kalitkába helyezik és leeresztik a tengerbe a kísérletileg megállapított legalkalmasabb helyeken és a legmegfelelőbb mélységig. Ezek a kalitkák kocka alakúak, körülbelül 75 cm oldalhosszal (2. kép).

Oldalai sűrű dróthálóból vannak, amelyen keresztül a kagylók el nem távozhatnak, és amely a ragadozó halaktól is védelmül szolgál. Viszont a tengervíz szabadon áramlik azon keresztül és így a kagylók a legmegfelelőbb életkörülmények közt védve vannak minden ellenségtől. Egy-egy ilyen kalitkában 100-140 kagylót tesznek a kagylók nagysága szerint. A tengerbe süllyesztett kalitkák megerősített úszó tutajhoz vannak kötve, számozva és így mindenkor könnyen ellenőrizhetők (3. kép).

Mikimoto tenyészetében évente mintegy 10.000 kalitkát készítenek, amelyekbe mintegy másfélmillió gyöngykagyló számára van férőhely. S minthogy a gyöngyök kifejlődéséhez mintegy 7 év szükséges, egy ilyen 7 évi periódus alatt körülbelül 70 ezer kalitkát helyeznek el a tengerben, melynek értéke - darabonkint 10 yent számítva egy kalitkára - több mint 4 millió pengő. És egy ilyen periódus alatt „beoltanak” mintegy tíz és félmillió gyöngykagylót.

Ezek a számadatok élénken megvilágítják, hogy mily óriási kiterjedésű iparág ez Japánban és hányezer embert foglalkoztat. Hisz ezek a számok csak Mikimoto farmjára vonatkoznak, azonban az ő sikerein felbuzdulva számosan berendezkedtek a gyöngytenyésztésre és az ezzel foglalkozókat a japán kormány támogatja.

Mikimoto ügyesen megoldotta módszerével a gyöngykagylók védelmét a számos ellenséggel szemben, melyek a vaskalitkába zárt kagylókhoz nem férhetnek, viszont a kagylók sem kallódnak el úgy, mint a szabad tengerfenéken. Az átültetés pedig bizonyosan gyöngyképződésre vezet, és ebben rejlik a vállalkozás jövedelmezősége. Kereskedésbe csak tökéletes gyöngyök kerülnek, mert a silányakat megsemmisítik, hogy Mikimoto gyöngyeinek hírnevét ne rontsák.

Sajnos, egy ellenséggel még sem tudott Mikimoto megküzdeni, és ez: a hideg tengeráramlat. Már évekkel ezelőtt is nagy kárt okozott a japán kagylótelepeken, de az elmúlt őszön szinte katasztrofális mértékben pusztultak el a kagylók sok-sok ezrei. Ez ellen a vaskalitkák sem nyújtanak menedéket, hisz éppen az a feladatuk, hogy a tenger szabad áramlását biztosítsák.

Érthető az érdekeltek és a japán kormány aggodalma, melynek a sajtóban is kifejezést adnak. Mint a japán lapok írják, több évi termelés sem képes pótolni a veszteséget, s a hölgyvilág el lehet rá készülve, hogy az annyira kedvelt ékszere, a gyöngy, legalább is átmenetileg még jobban megdrágul.

Dr. Vondra Antal.