Briand szenzációs ujévi nyilatkozata

Páris, január 1.
Briand francia külügyminiszter, aki az utóbbi időben többnyire a lapok ünnepi intervjuit szokta fölhasználni arra, hogy a francia külpolitika általános irányelveiről nyilatkozzék, az ujév alkalmából szenzációs nyilatkozatokat tett, a világpolitika aktuális kérdéseiről.

- A Leghőbb kivánságom a ma kezdődő uj esztendőre az - kezdte a beszélgetést a francia külügyminiszter -, hogy az igazságra és a fönnálló szerződések tiszteletbentartására alapitott béke erősödjék meg az egész világon. A népeknek a Nemzetek Szövetségének égisze alatt közeledniök kell egymáshoz és ezt főkép a német-francia közeledés politikájára értem, amelyet Stresemannal együtt én kezdeményeztem és amely, remélem, 1928-ban következetesen tovább fog haladni. Emiatt a politika miatt sok támadás ért, nem egyszer kisérelték meg, hogy Locarnóból hurkot fonjanak a nyakam köré, de akik ezt tették és részben teszik még ma is, nyilván sohasem voltak vele tisztában, hogy mi a francia közvélemény igazi akarata.

- Az én politikámon kívül még csak egy politika lehetséges Franciaországban: fokozni a háborus készülődést, a végtelenségig növelni a hadsereg létszámát és eleve elutasitani a megértés lehetőségét azokkal, akik tegnap ellenségeink voltak. Ez a politika csak egyre vezethet: háborura! Az én célom pedig az, hogy megakadályozzam a háborut. Németországot a maga több mint hatvanmilliós lakosságával nem lehet egyszerüen negligálni. A győző számára az az egyedül lehetséges és egyedül jó politika, hogy igyekezzék a legyőzötteket barátokul megnyerni. Az általános leszerelésnek mindig egyik legőszintébb hive és előharcosa voltam.

- A mai francia hadsereg 23%-kal kisebb a békebelinél és ha bevezetjük az egyéves szolgálati időt, ez a különbség 45%-ra fog emelkedni. Őrültség volna azonban minden fegyverkezésről egyszerüen lemondani. Nem elég, ha a biróság ítéletet hoz, szükség van csendőrökre is, hogy ezt az ítéletet végrehajtsák. A nemzetek a maguk csendőrségéről egyelőre még nem mondhatnak le, hisz a konfliktusok csirái, sajnos, nem hiányzanak a mai Európában sem. Az államoknak az a kötelessége, hogy megakadályozzák a csirák kifejlődését és a nemzetközi szerződések hálózatét idővel oly sürüvé tegyék, hogy az bármely váratlanul kitörő vihart föl tudjon tartóztatni.
Briand ezután érdekes kijelentéseket tett Franciaországnak Olaszországhoz és a Balkán államokhoz való viszonyáról.

- Különösnek tartom - mondotta -, hogy Olaszországban nyugtalankodnak a francia-jugoszláv szerződés miatt. Vajjon okoztak-e izgalmat Franciaországban azok a szerződések,a melyeket Olaszország Romániával és Magyarországgal kötött? Az eredeti megállapodás, éppen Olaszország kezdeményezésére, ugy szólt, hogy a francia-jugoszláv szerződést Olaszország is irja alá, az ő hibája, ha a szerződés alól hiányzik az aláirása. Ezért sem minket, sem Jugoszláviát nem terhel felelősség. Egyébként Franciaország és Olaszország viszonya távolról sem olyan feszült, mint azt sok oldalról szeretik föltüntetni, hisz minden olyan kérdésben, amely a két államot kölcsönösen érdekli, állandó eszmecserét folytatunk Rómával.

- Az természetesen örömömre szolgálna, amint ennek a kamarában mondott legutóbbi beszédemben is kifejezést adtam, ha alkalmam volna Mussolinival személyesen is találkozni. Jóslásokba nem szeretek bocsátkozni, de alapos reményem van arra, hogy Franciaország és Olaszország között hamarosan létrejön a megértés. Meg vagyok győzödve róla, hogy a balkáni határok biztositása érdekében is meg lehet találni a módját egy balkáni Locarno megkötésének, amelynek szoros kapcsolatban kell állnia a szovjetkormány által javasolt támadást kizáró egyezménnyel. Erről az egyezményről haladéktalanul megkezdjük a tárgyalásokat, mihelyt az uj orosz követ, Dovgolevszki, elfoglalja hivatalát. Azt a szerződést, amelyet Franciaország Jugoszláviával kötött, az olyan szerződések iskolapéldájának tartom, amelyekkel a nagyhatalmaknak az egész világot át kellene szőniök, hogy biztositsák a világ békéjét.