Két fiatal festő

Különvélemény

Hosszabb külföldi tartózkodásom után, ahol a különféle új festői törekvésekkel s azok produktumaival közvetlenül megismerkedhettem, érthető kiváncsisággal járok el a budapesti kiállításokra keresve a külföldön látott szín- és formakompozicióknak egynívón álló társait vagy legalább is a hasonló törekvések még kezdetleges, de fejlődést ígérő megnyilvánulásait. Unalom, mindenütt az egyhangúság unalma. A beérkezett festők vagy visszamentek a naturalista ábrázoláshoz, vagy a műterem falai közé zárkózottan elmerültek a meddő esztétizálásban, s a fiatalok eltekintve husz-huszonöt esztendejüktől igénytelenebbek és megfeneklettebbek elődjeiknél.

Több, mint egy év után az Új művészek egyesületének a "Nemzeti Szalónban" rendezett kiállításán találkoztam össze először a nyugtalankodó fiatalság első, bátor és tudatos keresésekre valló megnyilatkozásával. A kiállítás több, kritikai megbeszélést érdemlő, résztvevője közül két fiatal festőnek a nevét kívánom itt lejegyezni. Az egyik Medveczky Jenő, a másik Hincz Gyula. Mai kialakulatlanságukban is látszik rajtuk, hogy mindketten elsősorban művészek s van hitük a művészetben és van erejük ennek a hitnek a realizálására.

Kettőjük között Medveczky a tisztultabb világlátású és kiegyensúlyozottabb technikájú. Talán huszonöt éves sincs ez a fiatalember s képeit nem a hangos színek, nem az érdekes véletlenszerűségek, hanem az ember belső harmóniája s a síkra fölrakott színek és formák szinte puritán egyszerűsége és egyensúlyba szerkesztése karakterizálja.

A korán elhúnyt Bohacsek Ede óta nem találkoztam itt fiatal festővel, aki ennyire tisztán emberi, és művészien festő lett volna. Piktúrája a naturában gyökeredzik, de mint alkotó szellem nem hasonulni kíván a naturához, hanem mint adott anyagot használja azt föl életlátásának kifejezésére s a képsík törvényeinek értelmében. Úgy látszik, fejlődésében eljutott arra a pontra, ahonnan az újra és újra kezdések helyett értékei beváltásának kell elkövetkezni.

Fehér, szürke és halványzöld színei meglepően tiszták, formatömbjei határozottak s az állandó stabilitás érzését keltik föl a nézőben. Ez a stabilitás azonban nem a halotti nyugalom, hanem az erő biztonságát, kemény talajon állását fejezi ki. Medveczky így, a mai képességeiben már határozott értéket jelent s a magam részéről csak arra kívánom figyelmeztetni, hogy tudatosan őrizze magát az elpuhító esztétizálástól, ami könnyen a stilizáláshoz, látásának eltorzításához vezethetné.

Hincz Gyula rusztikusan és hangosan fiatalabb, talán, egykorú társánál. Vérbő, akaratos élet s nem annyira festő mint vagy még nem annyira festő, mint inkább általános értelemben vett alakító, szerkesztő egyéniség. Ösztönösen szemben áll a felületes életjelenségekkel, harcol ellenük és munkáin át megérezhető, hogy ez a fiatalember elmozdíthatlan gyökereket akar ereszteni a körülötte lévő világba.

Kiállított munkái még nem érettek, festőjük nyakig benne van a különböző művészi áramlatokban, színei még túl hangosak, nyersek az erejükben, formaszerkesztése inkább az elméleti meggondolások, mint a belső életkényszerűség eredménye. S ahogyan egyes képei újabb és újabb próbálkozások újabb és újabb utakon át egy cél felé, ugyanúgy egyetlen képén belül is meglátszanak még a bizonytalan tapogatózások, a jó és a rossznak meghatározatlan összekeverése, a futurisztikus és kubisztikus elemek fölhasználása a purista cél elérése érdekében.

Hincznek még nincs meg a tudatosított világlátása s még nincs meg technikai ereje érzéseinek adekvát kifejezéséhez. Vörös és fekete-barna színeiben s még kiegyensúlyozatlan formaelrendezésében szinte az egész ember itt gyötrődik a néző előtt. Színeiben és formáiban föntartás nélkül érezni az erőt, ami magasratörő és maradék nélkül ki akarja fejezni magát. Eredményei kezdetlegesebbek társáénál s mégis ezek a kezdetlegességek egy, Medveczkynél merészebb és messzebbre készülő ember elindulását mutatják. De figyelnie kell magát szigorú önkritikával, ma már túl vagyunk az avantgardizmuson, aki hozni akar valamit, annak nem meglepően érdekeset, hanem erőben és tisztaságban jelentőset kell hoznia.

Kassák Lajos