Kezdjük a film technikai részével. A jelenetek legtöbbjének fotografálása és megvilágítása egészen tökéletes. Különösen a plainair jeleneteké. Nincs az a legjobb amerikai vagy német film, amelynek külső jelenetei szebben lennének fotografálva. Mit bizonyít a Puskinnak ez a ragyogó technikája? Azt, hogy az abszolut, megalkúvásnélküli művészi szándék hat esztendő alatt be tudja hozni azt, aminek másutt 30 esztendős fejlődésre volt szüksége.
A plainair jelenetek szépségét fokozta az is, hogy a háttér mindig megvolt töltve mozgással: szökőkutak játszottak benne ezernyi változatban. A vízsugarak orgiáját adták. A mozgalmasság, amely ebben a vízsugárjátékban rejlett, gazdagította a film vizuális szépségeit és ugyanakkor némiképpen leplezte vontatottságát.
A film technikája megfeszített művészi akarat váratlanul gyors eredményeként mutatkozik. A film másik, egyben legnagyobb értéke a szinészi játék művészi tökéletessége azonban a világ legmélyebb és legtisztább szinpadi tradicióiból ered. A bámulatos filmtechnikán meglepődünk, a bámulatos szinjátszást várjuk és természetesnek találjuk. Kitünő szinészeket és kitünő szinészi alakításokat találunk igen sokat amerikai, de főként nyugateurópai filmekben is, a szinészi együttesnek azt a tökélyét azonban, amelyet a Puskin-film mutat, csak nagyon ritkán.
Abban a gyárban, amelyben a Puskin készült, nincsen sztárrendszer. A legkisebb epizódfigura éppen olyan művészi gonddal dolgozza ki alakítását, mint azok a szinészek, akiket a film meséje mint vezető figurákat állít be. A szinészek nem a szerep hosszúsága és nem a rájuk jutó képjelenetek száma szerint lelkesednek szerepükért. A Puskin valamennyi szereplője a plasztikus és mély igazságú szinészi alakítás egy-egy remekművét alkotta meg.
Puskin figuráját Jefgenij Cserviakov érzékeltette olyan finomsággal és olyan elképzelhető erővel, amelyre alig lehet dícsérő jelzőt találni. Szinészi teljesítményén kívül egyéb művészi része is van a filmben. V. R. Gardinnal, a film rendezőjével együtt, megírta a szcenáriumot és segítőtárs volt a rendezésben is. Feleségét J. V. Volodko alakította, sógornőjét pedig Olga Spirova. Mindketten méltóak voltak az együtteshez. Puskin ellenfelét Hekkesen, Dantist V. P. Tamarin játszotta azzal a játékművészettel, amelyet már régebbi filmjeiben is volt alkalmunk megismerni. Fel kell jegyezni még három kisebb szereplőnek nevét, mert reméljük, hogy gyakran fogunk velük találkozni. Miklós cár alakját R. N. Rasenin testesítette meg, Beckendorf miniszterét J. M. Chodolev, Bulgarinét pedig J. V. Lerszky.
Hevesy Iván
A film magyar színre hozatalának előkészítését és a felírások fordítását egy új magyar dramaturg végezte: Vér Andor, akit eddig mint költőt ismertünk. Örömmel állapíthattuk meg dramaturgi bemutatkozása kapcsán, hogy az új területen is költő maradt, tömör és színes szavú költő, aki azonban kitünően megértette azokat az új írói feladatokat is, amelyeket a filmszerűség követelménye szabott eléje.
