A kerékpáros turista ruházata és felszerelése

A czélszerű ruházat eléggé ki nem emelhető fontossággal bír minedennemű nagyobb kirándulásnál. Azért az igazi turista nagy gonddal válogatja meg minden toilettjét.
Én mindenkor sokat turáztam. Ezeken a turákon sok mindent kipróbáltam, sok mindent tapasztaltam. E tapasztalatokon okulva, a célszerűt megtartva, az impraktikusat elvetve, alkottam meg a turista öltözetemet, melylyel teljesen meg vagyok elégedve.

Nem lesz hiábavaló, ha turista-öltönyömet és egyáltalán teljes turista-felszerelésemet néhány sorban leírom.

Az alsó ruházat fő alkotó része a gyapot sweater, mely különben már általánosan elfogadott kerékpáros ruhadarab. Mindenki ízlése szerint válogathat a sweater szineinek számos árnyalata között. Én magam a fehér szint használom állandóan. Egyfelől mert nem szivja annyira magába a nap sugarait, mint a sötétebb szinű; másfelől clubomnak, az „E.F.K.E.” kerékpáros alosztályának a fehér sweater és a fehér sapka a szokás által elfogadott hivatalos öltönye: az alsó ruházat kiegészítő részét képezi a közönséges uszó-nadrág, melyhez hosszuszáru, sima, fekete harisnya járul. Hosszu alsónadrág, mely a térdizület mozgását akadályozza, rövid nadrághoz amugy sem viselhető.

A czipő csakis magas, fűzős lehet, ugynevezett „Bersteiger”. Ennek az az óriási előnye van, hogy a bokákat is megvédi. Tehát nemcsak esetleges bukásoknál véd meg a lábficzamodástól, hanem hasznos szolgálatot tesz olyankos, mikor tolni kell a gépet, s midőn a legnagyobb elővigyázat mellett is kapunk a pedáltól egy-egy ütést a lábunkra.

A ruha maga „loden” szövetből való. Ez annyira a mennyire vizhatlan is. A térdnadrág zsebei gombra járjanak. A nadrág kiegészítő részét képezi a lábszárvédő („kappnyi”), mely ugyanabból a szövetből készül.

Kisebb séta-kirándulásoknál a lábszárvédő teljesen felesleges. Nagyobb turáknál azonban igen czélszerű, mert megvédi a harisnyát a portól vagy sartól. A czél utóvégre is az, hogy a turista lehető kevés ruhadarabbal és egyéb czókmókkal lehetőleg kényelmesen karikázzék az országutakon, de egyuttal lehetőleg tisztességesen jelenjék meg az emberlakta helyeken: városokban és fürdőkben. És ezt figyelembe véve, a lábszárvédő kitünő szolgálatot tesz.

A nadrágot széles „turista-öv” szorítja a sweaterhez. Az övön van órazseb és egy karika, a melyre az óralánczot lehet odaerősiteni. Ide akasztom a kompaszt is,a mely nélkül a legjobb térképpel is csak féligmeddig lehet eligazodni. Már pedig semmit sem gyülölök annyira, mint a kérdezősködéseket.

---

A kabát az ismert ránczos vadász-kabát, lehető sok és gombolható zsebbel.
A ruha szine ne legyen tul sötét, mert akkor nagyon meleg, és ne világos, mert akkor könnyen piszkolódik. A legczélszerűbb a sötét-zöld szin. A könnyű fehér zsoké-sapkát már említettem. Az öltözetnek kiegészitő része a bő, fehér szarvasbőr kesztyü, mely a leégéstől és a felfröccsenő sártól megvédi a kezet.

Ezenkivül még egyet-mást okvetlen visz magával a kerékpáros turista, mihelyst több napi turára indul. Ezeket a dolgokat el lehet helyezni a kerettáskában vagy pedig viaszkos vászonba csomagolva a kormányrudra lehet felcsatolni. Egyes apró dolgok pedig a ruha zsebeibe valók.

A csomag tartalma:
1 drb. könnyű czérna-sweater (nincs ugyanis kellemetlenebb, mintha a turista megérkezvén aznapi célpontjára, órákat kénytelen tölteni az izzadt sweaterben.) 1 drb. hálóing, 4-5 drb. zsebkendő, 1-2 drb. harisnya. A megfelelő katonai térképek (1:75.000). Fogkefe, fésű, szappan. 1 drb. rezerv-czipő-zsineg. Spárga. Tű és czérna. Néhány biztonsági tű. Angoltapasz. Kézi tükör. Továbbá egy kis faggyu, mint universalis szer.

A zsebekben lelnek elhelyezést:
A fekete szemüveg, mely különösen a felvidék vakító mészutain szükséges; a zsebkés; a körömvájó; a czeruza; néhány névjegy; egy kis notesz és a mi a fő – a jól megtömött pénztárcza.

A csomagra még reá tehetjük összehajtogatott kabátunkat. És erre legfelül odacsatoljuk a megfelelő katonai térképet, melyet előzőleg átlátszó védő burokba helyeztünk el.
Aki szeret pohárból inni és nem követi a Diogenest, az csináltasson a hátsó villa felső ágai közé bőrtáskát, melybe a pohár éppen bele fér.

A ki „anzix”-kártyákkal örvendezteti meg övéit, az a pénztárczájába el ne feledjen 100 darab 2 kros bélyeget tenni, mert a bélyeg-vevés kisebb helyeken roppant időrabló.

Természetes az is, hogy ha a Dunántúlra visz az utunk, akkor el nem hagyjuk a ’M.K.Sz” utikönyvét sem.
A szerszám-táska csomagolása legyen gondos. A pneumatik orvosszerei legyenek használhatók.

Egy-két rongyot elvinni soha nem árt; sok mindenre jó az.
A revolvert el ne feledjük. A kutya-korbács jó volna, de nincs hová tenni. A rakéta sokszor használ – és sohasem árt.
A szerszám-táska járjon lakatra. A csengő hangja legyen éles, és a fék használható.