Ötödik esztendeje bocsát ki a Magyar Gazdaszövetség tavaszonkint, a szűkre szabott trianoni kaptárból a kultúráltabb és mezőgazdaságilag úgy, mint szövetkezetileg nálunk sokkal előrehaladottabb német földre izmos, fogékony ifjú rajokat, hogy onnan a tapasztalatok és világlátottság értékes mézével gazdagodva térjenek vissza ősszel.
Valósággal az élet iskolája a magyar-német ifjúsági csereakció, amelyet immár közel félezer magyar gazdaifjú végzett el teljes sikerrel. Az idén hetvennyolcan indulnak útnak a német föld felé és közülük negyvenen oda is érkeztek.
Az eddigi esztendőkben is sokat tanultak ezek a csereifjak, de az idén olyasmire is alkalmuk nyílik, amit eddig nem láthattak. Az idei fiúk tanúi lesznek annak a szervezett, egységes és öntudatos harcnak, amit a német mezőgazdaság a mostoha viszonyokkal szemben folytat.
Németország mezőgazdaságát ugyanis ebben az esztendőben érte utól annak a válságnak legveszedelmesebb hulláma, amely az egész világon gazdasági téren végigsepert. Azonban amíg más államok gazdái, különösen a magyar gazdák, nem sokat tudtak tenni az ár ellen, addig a német egyetértés és szervezettség egyik hatalmas hullámtörőt emeli a másik után és egészen bizonyos, hogy sikerrel fog vele megküzdeni. Ennek a küzdelemnek nyitott szemmel való megvizsgálása, értékelése és tanulmányozása lesz az idei cserefiúk különös feladata, amire a búcsúztatásnál fel is hívták figyelmüket.
Életrevalóbb, hasznosabb akció ma alig folyik a mezőgazdaság látókörének szélesítése érdekében, mint ez a csereakció. Munkaszerető és munkára alkalmas fiatal gazdák vesznek benne részt, akik maholnap idehaza saját birtokaikon fognak gazdálkodni és a német földön okulva őrszemeivé válnak a magyar kultúra nemzeti hadseregének.
Számít rájuk az ország, hogy valóban őrszemek és fáklyahordozók lesznek és ebben a számításban az eddigi példák szerint nem is fognak csalatkozni. Mert az eddig kint járt gazdaifjak nyolcvan százaléka bebizonyította, hogy nem járta hat hónapon át hasztalanul az élet iskoláját. Bebizonyították a cserefiúk, hogy falujukban az úttörés megkezdésére alkalmasak.
Természetesen nagyon kívánatos, hogy ezekkel a fiúkkal hazatértük után is tovább foglalkozzanak a gazdatársadalom érdekképviseletei. És ez meg is történik, úgy, hogy rövidesen egész tekintélyes számú gazda fog rendelkezésre állani minden új eszme, minden jó eszme szolgálatára. Különösen a földmívelésügyi kormány, amely ezt az akciót teljes megértéssel támogatja is, találhat alkalmas kisgazdákat ebben a gárdában a több és jobbtermelési akciója számára.
A csereakciót magát pedig folytonosan és céltudatosan fejlesztendőnek tartjuk. Mert semmi sem fontosabb, mint az, hogy a magyar kisgazda fia világot lásson és a világ megismerje a magyar kisgazdát. Német részről ennek a barátságnak máris jelentékeny hasznát látjuk. Azok a német gazdaifjak, akik hat hónapon át itt tartózkodva megismernek minket, hírünket viszik – és pedig jó hírünket – hazájukba, a mi fiaink pedig ott kint Németországban szereznek megbecsülést a magyar névnek.
Ezért kell örömmel tudomásul vennünk, hogy Németország új területei – Hannover és Szilézia – is megnyíltak már az idén a csereakció előtt. Csak hadd menjenek a magyar fiúk minél több helyre, hadd csinálják a propagandát munkakészségükkel mindenfelé, ahol fontos, hogy minket megismerjenek.
