|
Háromezer dollárt kapott – hat dalért
Háromezer dollárt kapott – hat dalért egy fiatal magyar komponista
Nádas Ferenc már gyerek korában is állandóan foglalkozott zeneszerzéssel. Eleinte csupán naturalisztikus alapon írt apró dalocskákat, inkább a maga és társasága kedvtelésére. Tulajdonképpen bankembernek készült és hosszú ideig nem is gondolt arra komolyan, hogy hivatásos zeneszerző váljék belőle. Ugy rémlik azonban, a tehetség olyan, felsőbb hatalomtól az emberbe elvetett szikra, mely minden külső erő ellenére, de sokszor magának a szóbanforgó egyéniségnek az akarata ellenére is kicsírázik és a maga virágait bontja ki. A fiatal Nádas Ferenc 1922-ben Bécsben telepedett le a polgári elfoglaltsága mellett, úgy mint eddig is, tovább komponálta zongoráján a dalokat, mígnem érdekes módon az 1924-ről 1925-re virradó Szilveszter éjszakája hozta meg élete döntő fordulatát.
Ezekben az órákban egy nagykereskedő házánál volt hivatalos, ahol a bécsi művészvilág ismert tagjai között jelen volt többek között Stöhr professzor is, a Wiener Musikakademie ismert tanára. A házigazdának az volt a terve, hogy minden jelenlévő adjon valamit elő a megrendezendő házi műkedvelő kabarén.
Nádasnak, akiről senki sem tudta, hogy zenét csinál, egy fiatal hölggyel együtt valami tréfás dialógot kellett volna előadnia. A hölgy azonban mindenáron énekelni szeretett volna és véletlenül megkérdezte Nádastól nem tud-e számára valami jó énekszámot.
Nádas erre, anélkül, hogy sejtelme lett volna a vendégek névsoráról, egykedvűen jegyezte meg, hogy van két-három dalocskája, magyar szövegre, kéznél, ami talán megfelelő lesz. A hölgy anyai ágon magyar lévén, jól tudott magyarul s minthogy a három dal megtetszett neki, Nádas kíséretével el is énekelte azokat Szilveszterkor. A jelenlévő Stöhr professzor a három dal eléneklése után szerződést kötött vele, s megvette dalait.
Innen indult el az ifjú zenei karrierje, amely méltán elismert a világ minden táján. |