Tatatóváros fekete éjszakája

Fél Komáromvármegyét földulta a szombat esti ciklon. – Gyökerestől kitépett évszázados fák, bedöndött kőfalak és leszaggatott háztetők romjai Tatatóváros utcáin. – A város a szombatról vasárnapra virradó éjszakán át sötétségben maradt.

A bécs-budapesti országutat még mindig kitépett jegenyék és akácok százai torlaszolják el, a közlekedés nagy kerülőkkel a mezőkön át történik.

 Ahogy Bánhidát elhagyja a bécsi gyors, már látszanak a szombat esti ciklon nyomai:
a pályatest mellett elfutó gyümölcsöskerteken mintha ez ókori szörny taposott volna végig, a fák kettéhasítva, derékbatörve hevernek a porban, elszáradt leveleik között a pusztuló gyümölccsel.

- Füzitőnél kicsavarta a szemafórárbócot a vihar – mondja Szedlár Máv.áfőellenőr, aki a Máv. forgalmi osztálya részéről ugyancsak Tatatóvárosra utazik az eltakarítási munkálatok ellenőrzésére. A kép változik. Egy akácos erdő a szó szoros értelmében letarolva, odább a tatakerti cserépgyár fölhalmozott készletei hevernek darabokban; a szélvész földöntötte a cseréprakásokat.

Földöntött telefonpóznák, össze-visszagabalyodott dróttömegek a pályatest mentén mindenütt.
A Tatatóváros előtt levő 59. számu őrház előtt hat óriási jegenyefa eltakarított darabjai, amint telefon- és szemafórvezetékeken keresztült a pályatestre estek. Ezek torlaszolátk el szombat délután a bécsi vonal sínpárjait, amit az 58. számu pályaőr 4 óra 20 perckor jelentett először a bánhidai állomásfőnöknek, aki még idejében le tudta fogni a bécsi gyorsvonatot. Szerencsére ebben az időben egyetlen vonat sem volt utban és így a pályaőrökkel és pályafölvigyázókkal megerősített és hirtelenében fölszerelt tatabányai bányamenet mintegy háromnegyed óra alatt a segélymozdonyra fűzött kötélen elvontatta a sínekről a szétfűrészelt jegenyedarabokat, ugy, hogy a bécsi ellengyors Tatatóvárosról mindössze harminc percnyi várakozás után folytathatta utját Budapestre.


A pusztulás Tatatóváros utcáin mutatkozik csak a maga félelmetes valóságában: amerre jár az ember, mindenütt harminc-negyven méter magas nyír- és jegenyefák szétfűrészelt törzsei hevernek az uttesten, amelyeket mind gyökerestől csavart ki az irtózatos szél, nemritkán nyolc-tíz méteres krátereket szakítva gyökereik helyén.

Halmos Antal város főjegyzővel beszélünk, aki a következőképen mondja el a borzalmas ítéletidő lefolyását:
- Négy óra tájban kezdődött az egész. A nagy tó felöl hirtelen koromsötét fellegek kerekedtek, amelyek alig voltak 100-150 méternél magasabban a földtől. A strandon levők alig rohantak kabinjaikba, hogy fölöltözzenek, a fellegek máris a város fölött voltak s ebben a pillanatban már az irtózatos szél nyomán recsegve-ropogva törtek derékon ketté az évszázados fák, omlottak be a kőkerítések és röpültek a háztetők cserepei szerteszéjjel az egész városban.

Az emberek páni félelem fogta el, mindenki a házakba menekült s onnét nézte remegve ítéletidő pusztítását: a gyökerestől kiszaggatott fák és ledöntött telefonpóznák pokoli táncát, amint 100-150 méterre is tovasodorta őket a szél. Ezek a kisszaggatott fák és telefonpóznák Tatatóváros ugyszólván valamennyi utcáját eltorlaszolták, elpusztították a telefon- és villamosvezetékeket is, a város vasárnapra virradó éjszakán át teljesen világítás nélkül maradt s alig van olyan ház, amelynek födele a szörnyű viharban épen maradt volna.

Nem kimélte a ciklon az Eszterházy-kastély óriási parkját sem a az angolkert ritka díszfái most is kidőlve hevernek, koronájukkal belenyulnak a tóba. A vihar mindössze félóráig tartott, ez volt a szerencse. Utána derűsen kisütött a nap. Természetesen azonnal hozzákezdtünk a tisztogatáshoz. Bittó Dezső honvédőrnagy, állomásparancsnok egy zászlóaljat bocsátott rendelkezésünkre, amelynek segítségével háromnegyed óra alatt annyira-amennyire szabaddá tettük az utakat. Megállapítottuk, hogy a ciklon 10-15 kilométeres átmérőjű körzetben pusztított, mégpedig Vértesszőllős községtől Almásfüzitőig.



Séta a földult Tatatóváros utcáin
A Hattyuliget-utca egyik kertjében a Brüll-féle fatelep kellős közepén egy évszázados, óriási diófa kidöntött törzse mutatja legjobban a pusztító szélvész irtózatos erejét. Itt a deszkarakásokat a szél egytől-egyik földöntötte, a deszkákat fölkapta és többszáz méterre röpítette a telepről, szerte-széjjel az utcákra, ugy kellett őket egyenként összeszedni. Az Erzsébet-téren egy gyárkéménynagyságu jegenyefa csapódott Ujváry László szabó házára, negyvenkettes gránátéhoz hasonló tölcsért hagyva maga után és ledöntve a félméter vastagságu kőfalat.

az Eszterházy-utat keresztülszelő patak jobbpartján mintegy 20 darab 30-60 méter magasságu jegenyefa törzse hajlik keresztül a vízen, amint a szélvihar kiszakította és a vízen átdöntötte őket, ledöntve és elhajítva maguk előtt egy karvastagságu vaskeritést.

Az Eszterházy-kastély erődítményszerűen bekerített óriási parkjában is kidöntött fák jelzik a vihar utját. A kastély tetején levő elgörbült villámhárítón kék-sárga zászlófoszlányt lenget a szél. Az angolkert csodálatos nagy díszfái tényleg mintegy másfél kilométernyi hosszuságban fekszenek halott törzseikkel a sárga sóderrel megépített utakon keresztülhajolva a tó vizébe.

Az Eszterházy-út egyik sarkán budapesti autók állanak az út szélén. Az árokban levő villanyvezetéki oszlopok mellett harminc-negyven ember sürgölődik Dembizt Gyula, a tatóvárosi elektromosmüvek igazgató-főmérnökének, László főmérnök és Békeffy mérnöknek vezetésével: ebben a pillanatban konstatálják a bekapcsolt próbalámpa segítségével, hogy Tatatóváros villanyszolgáltatása ujból rendben van.

A mérnökök teljes 24 óra óta, egész éjszakán át tartó megfeszített munkával teljesen rendbehozták az elpusztított villanyvezetékeket, amelyekben hasonló pusztulást – amint Dembitz főmérnök mondja – harminc év óta nem tapasztalt. Az elektromosművek központi épületének födelét is lesodorta a ciklon, amely tönkretette az udvarban levő cséplőgépeket is.

Dembitz főmérnöktől tudom meg azt is, hogy a Kócs és Nagyigmánd között levő országuton minden második-harmadik akácfát kidöntött a vihar, amelyek eltakarításán szombat este óta dicséretes eréllyel dolgozik Revitzky kócsi főszolgabíró. Ugyancsak ő tisztíttatja embereivel a Bécs-Budapest-i országutat, amelynek mentén őrségláncot állított föl, hogy megállítsák a gyanutlanul közeledő jármüveket és megmutassák nekik, hogyan és milyen kerülővel érhetik el céljukat végig a mezőkön keresztül.

Hétfőn reggelre remélik Komáromban, hogy annyira-amennyire helyreáll ujból a rendes közlekedés az összes országutakon. A kárt még nem becsülték föl, de a hozzávetőlegesen néhány milliárdra tehető.