Mégis csak jó világ van nálunk.
Ujév óta csupa dicsekvés az ujságok közgazdasági rovata. Egyik bank a másik után adja közre jelentését a múlt évi üzleti eredményről s nem győznek betelni a megelégedéssel. Még a jó békevilágban sem volt olyan jó esztendejük a pénzintézeteknek Magyarországon, mint az elmúlt évben. Annyit kerestek nagybankjaink, hogy nem is tudják, hova tegyék azt a sok pénzt. Bőven telik osztalék a részvényeseknek.
De bagóra való az az aprópénz, amit a részvényesek kapnak, ahhoz a rengeteg nyereséghez képest, amit a bankok boldog vezetői kénytelenek saját Wertheim-kasszáiban elhelyezni, mint jutalékot és egyéb illetményt. De még ennél is több pénzes zsák kerül a nyílt és különösen a titkos tartalékokba.
Mi igazán nem szoktunk agitálni semmiféle közgazdasági intézmény ellen, ha arra szükség van. A pénzintézeteket sem bántjuk, hisz azokra is szüksége van a gazdasági életnek. Azt sem bánjuk, ha erősödnek a bankok és egyéb pénzintézetek. De a bankok múlt évi föltünő nyereségei mellett még sem tudunk elmenni szó nélkül. Ha a bankok gazdagodása az egész gazdasági élet erősödésével jár együtt, még örülünk is neki. De mikor azt látjuk, hogy ez a nagy bankgazdagodás nem egészséges talajból nőtt ki, hanem a mezőgazdaság elsorvadásából, akkor azt kell mondanunk: így tovább nem mehet!
A mezőgazdaság nagy válságba jutott.
A gazdák el vannak adósodva. Mi az eladósodás oka? A kibírhatatlanul magas kamat, a rossz értékesítés és a drága beszerzés. Beszélhetnénk a nagy adókról is. De legtöbbet visz el a mezőgazdától a kartel, mely mögött a bank áll és maga a bank, mely kamatokban annyit szív ki a mezőgazdaságból, hogy az egyre jobban pusztul.
Nyiltan beszélik, hogy nagybirtokosaink 90 százaléka a tönk szélére jutott. A legtöbb a nagybankoknak adja bérbe birtokát. A régi főuri nevek helyett ujak kerülnek a kastélyok homlokzatára. A bankarisztokrácia tagjai lesznek az uraságok.
A kisgazdák helyzetét nem is kell festeni.
Már adóra is adósságot vesznek föl. A különbség az, hogy ezek még nagyobb kamatot fizetnek, mert a nagybankok pénzét a vidéki fiókintézeten kapják – drágábban. Ha még egy-két éven át így megy, Kossuth-szobor nélkül is mehetnek Amerikába ezrével a gazdák, ha ugyan beeresztik őket.
Hát ez így tovább nem mehet!
A bankok erősödése nem egészséges gyarapodás, hanem olyan, mint a pióca hízása. A különbség az, hogy ezek jó vérrel szívják tele magukat. A végén majd a pióca is megdöglik, ha a vérétől megfosztott pária kiszenved. Ha tönkremegy a mezőgazdaság, utána buknak a bankok is.
Itt sürgősen tenni kell valamit.
A földmívelők és gazdák tömörüljenek a hitelszövetkezetekben, amelyek a gazdák pénzintézetei s ha azokat megerősítik, egyszerre 8 százalék alá száll a kamatláb. A hitelszövetkezet a tagok, tehát a földmívelők és gazdák érdekeit szolgálja. Ha van valami fölöslege, azt is tagjainak adja vissza. Ha a hitelszövetkezetek erősek lesznek, akkor a gazdák is talpraállnak, mert olcsó lesz a kamatláb.
Másrészt képviselőinket föl kell hívni, hogy sürgessék az uzsoratörvény végrehajtását s a kamatkorlátozás kimondását: a törvényesen megengedett százalékon felüli kamat uzsorának tekintendő. Ne egy-két szövetkezeti formában fölállított állami intézetet kritizáljanak, hanem nézzenek a nagybankok nyereségeire s – ha vannak agrárius képviselők, aminthogy vannak is – akkor védjék meg a síró gazdákat a nevető bankok ellen.
