Az Országos Mezőgazdasági Kamara január havi jelentése ismét hű tükrét nyujtja a mezőgazdaság helyzetének. A jelentés adatai szerint az ősz folyamán fokozódott a munkáskinálat és helyenkint a munkanélküliség jelei is mutatkoztak. Megállapítható, hogy egyes munkáscsoportok igyekeznek külföldre menni, mert a kétpengős napszám mellett nem tudnak megélni. A férfinapszám átlagban egy pengő hatvantól – kettő pengő és negyven fillér között mozog.
Sok panasz érkezett a Kamarához a járatlan utak miatt.
A Felsődunántúlon egyes utak tűrhetetlen állapotban vannak, azonban az útvámot a hatóságok minden körülmények között behajtják. A Tiszántúlon az utak járhatatlansága miatt teljesen szünetel az áruforgalom.
Ami az értékesítést illeti, a Felsődunántúlon, különösen Veszprémmegyében, annyira lanyha a sertés ára, hogy a kistermelők állataikat levágva hozzák forgalomba. A szarvasmarha áralakulása ezen a vidéken kedvezőbbnek mutatkozik. A Tiszántúlon esnek az állatárak és általános a panasz, hogy az értékesítésnél a mezőgazdasági árszint mélyen az ipari alatt van.
A borkészlet pang, kevés a vevő.
A gazdáknál eladatlan alma- és diókészletek vannak. Lassúbb menetű a forgalom a paprikapiacon is. A vadállományban főleg a nyulak elszaporodása észlelhető. Különösen nagy nehézség mutatkozik a tejértékesítés terén. A Dunántúlon a tejgyüjtőtelepek tizennégy-tizenöt fillért fizetnek a tej literjéért, ezzel szemben Budapesten huszonhat fillérért adják el az uradalmi tejet. Egyes vidékekről az a panasz érkezett, hogy oly súlyos forgalmiadót vetettek ki a tejszövetkezetekre, mintha az kereskedelmi vállalkozás volna. Ez káros hatással lehet a fejésátlag növelésére.
Különösen romlottak a hitelviszonyok.
A Felsődunántúlon kellő biztosíték mellett is tizennégy-tizenhat százalék a váltókamat. Ilyen drágán nem lehet beruházó kölcsönt felvenni és ha ez az állapot tovább tart, súlyos hatása lesz a gazdákra. A hitelnehézségeket fokozza, hogy az adókat megsürgetve hajtják be. Az Alsódunántúlon olyan kemény kézzel történik az adó behajtása, hogy a gazdák aratásig tizenhat-husz százalékos pénzt is igénybevettek, csakhogy kötelezettségeinek eleget tudjanak tenni.
A földreform is érzi az általános gazdasági pangást.
Egyes vidékeken a kiosztott föld megmíveletlen, mert a kisembereknek nincs annyi pénzük, hogy megszánthassák. A Felsődunántúlon a gazdasági felügyelők utasítást kaptak, hogy ellenőrizzék a földreform új kisgazdáinál a gazdálkodás menetét, mert azoktól, kik nem tudják földjüket megmívelni, visszaveszik a kiosztott területeket.