Magyarország – Franciaország 13:1
Harmincötezer főnyi közönség jelenlétében katasztrofális vereséget szenvedett a francia csapat a magyar válogatott csapattól, amelyet a publikum ujjongása a végsőkig fanatizált.
Harmincnyolc fokos meleg pörzsölte vasárnap délután a főváros közönségét, de a sportimádókat – több, mint harmincezer embert – ez nem akadályozta meg abban, hogy autókon, villamosokon és gyalog vándoroljon az Üllői-pálya felé.
Öt órára már közel harmincötezer főnyi futballrajongó övezte a küzdőteret, ahová lázas izgatottsággal várták a franciákat, akikről mindenki tudta, hogy rendkívül udvarias emberek, de a zöld gyepen kemény legényeknek fognak mutatkozni, mert a francia futballisták az úgynevezett „rámenős”, vagy másképen „latin” stílusnak a tipikus képviselői.
A szerencse a franciáknak kedvezett és így a magyar csapat pont 6 órakor a bécsi Retschury vezetésével erős nap és szél ellen kezdte a játékot.
A csapatok fölállítása egyébként a következő volt:
Magyarország: Weinhardt – Fogl II. Fogl III. – Pesovnik, Kvasz, Rebró – Schmiedt, Takács, Orth, Skvarek, Kohut.
Franciaország: Cottonet – Wallet, Rollet – Darboc, Dedleu, Wild – Dewaqucz, Lieb, Sottault, Taisne, Galley.
Orth ideálisan kiadja a labdát Kohutnak és már fél perc múlva a francia kapusnak védenie kell a hálóját. Újabb fél perc és egy ragyogó Orth-akció ragadja tapsra a közönsége, amely vasárnap nemcsak a melegben, de győzelmi mámorban is fürödni akart.
A franciák rendkívül gyorsaknak mutatkoztak és az első lendületes magyar roham leszerelése után már ők állnak Weinhardt hálója előtt és a második percben kritikus helyzetbe került a magyar kapu. Egy percre rá Kohut kitör, de éppen a lövés pillanatában fölvágják.
– Tizenegyes!!!! – ordít a tömeg, de a „mérlegelő” bécsi bíró nagy hidegvérrel csak kornert ítél. Ezután párperces francia támadás következik, mert a magyar födözetsor rendkívül merev és egyetlen egy leadása sem jut el csatársorainkhoz, közvetlen védelmünkben pedig a Fogl-pár idegeskedik és csak „jubileumi”hosszú rúgásaikkal tűnnek ki.
Amikor egy-egy labda Orthoz kerül, pillanatok alatt meleg helyzet támad a francia kapu előtt, de részben a francia kapus bátorsága, részben pedig a szerencse következtében gól még nem esik.
Lassanként mind kifejezettebb lesz a magyar csapat fölénye. A tizedik perctől kezdve jó ideig valósággal pergőtűz alatt áll Cottener kapuja és a fölizgatott tömeg minden pillanatban gólt kiabál, de csak kornerek esnek, amelyekből azonban gól nem születik.
A 15. percben kiszabadul a francia csatársor és Lieb hosszú lövése erősen próbára teszi Weinhardt tudását. Közvetlenül utána a pálya közepéről szabadrúgást ítél a bíró a mi javunkra. Orth Schmiedthez vágja a labdát, aki pontosan centerez és a berohanó Takáts olyan mintaszerű gólt lő, hogy utána rég nem látott viharos lelkesedés tölti be a nézőteret.
Újrakezdés után a francia csatársor szinte föltartóztathatatlanul rohan a magyar kapu felé és Taisne hosszú bombalövése halálos csöndben – a kapufáról vágódik vissza a mezőnybe.
– Na, ezt szerencsésen megúsztuk – adják szájról-szájra a tribünön és hogy hasonló alkalmunk ne lehessen a franciáknak, a közönség tomboló lelkesedéssel állandóan űzi-hajtja előre a magyar csatárokat, akik mindannyian nagyszerű támadókedvben vannak. Tíz perc múlva egy gyönyörűen fölépített magyar támadást Orth fordulásból mintaszerű góllá értékesít, majd kis idő múlva ugyancsak ő lövi a magyar csapat harmadik gólját is: 3:0!
– Éljen Orth! Bravó, Gyuri! – zug az állóhely „szakértő” közönsége, amely most a gólkirályságra törő Skvareket kezdi buzdítani. A kék-fehérek legújabb akvizíciója meg is felel bizalomnak, mert a 31. percben elvetéssel olyan fejes gólt perdít a meglepett francia kapus hálójába, hogy Skvareknek nemcsak társai, de a francia játékosok is gratulálnak.
Skvarek bravúros akciójában azonban megsérült és kénytelen volt elhagyni a pályát, de a keménykötésű óbudai fiú pár perc múlva újból visszatér a küzdőtérre éppen abban a pillanatban, amikor Kohut bombája süvített a célba.
A francia csapat nem veszíti a kedvét, nagyszerű lendülettel küzd, egy-egy imponáló akcióját a közönség elismerően megtapsolja. Ebben a félidőben még egy gól esik Takács lövéséből, úgy, hogy a játék első fele 6:0 arányban végződött a mi javunkra.
Szünet alatt a magyar csapat öltözőjében természetesen ragyogó jókedv uralkodott és büszkén mondották:
– Trianonért még belevágunk egy-két „hólyagot”.
A francia futballisták egy csöppet sem voltak elkeseredve és vezetőjük biztatására erősen fogadkoztak, hogy a következő félidőben majd megkorrigálják az eredményt.
A második negyvenöt percben még jobban érvényesült játékosaink jobb kondíciója és nagyobb technikája és így érthető, hogy kritikus helyzetekben mindig magyar játékos ért előbb a labdához.
A további siker elérésében azonban nagy szerepe volt a közönségnek, amely egy pillanatnyi szünetet sem hagyott a magyar csapat tagjainak. Amikor a további gólok szinte zápor módjára hullottak a franciák kapujára, még nagyobb étvágyat kapott.
Takáts, Kohut, Pollet (öngól) és újból Takáts góljai után megint a tüneményesen szereplő Orthot favorizálta a publikum, de a francia Lieb a 35. percben kiszabadult és váratlan lövéssel megszerezte a franciák tiszteletgólját.
Ez a góléhes közönséget újabb akciókra ösztökélte és a félidő végéig szűnni nem akaró tapssal annyira föllázította csatárainkat, hogy rövid öt percen belül újabb három labda került az ellenfék kapujába Takáts (2) és Skvarek végén.
Végre megszólal a bíró kettős füttye. A hűségesen kitartó közönség boldogan újságolta a pályán kívül rekedteknek, hogy a magyar válogatott csapat 13:1 arányú világraszóló győzelmet aratott a franciák fölött.
