A huszadik szám új vívmányának, a rádiótelefonnak nagy előretörését Japánban mi sem illusztrálja jobban, mint az a tény, a bambuszvázú, papirfalú japáni házakban szinte nélkülözhetetlen szükségleti tárgy lett a rádiókészülék.

A japáni leadóállomások száma szintén gyorsan gyarapszik. Általában nem nagy adóenergiával, de igen tökéletes adást biztosító modern berendezésekkel vannak ezek az állomások felszerelve. Hatalmas körzetben, az egész Csendes-Óceánon és Kelet-Ázsia nagy részében felvehetők.

A japáni stúdiók számolva a távol-Kelet erősen vegyes néprajzi viszonyaival és a nyugati kultúra beszivárgásával, saját nemzeti programja, japán nyelvű hírszolgálat, felolvasások, ének és zeneprodukciók mellett angol és francia nyelvű felolvasásokat, valamint a nyugati zenekultúra értékes darabjait is követheti.

A japán hivatalos körök különben mindent elkövetnek a rádió népszerűsítése érdekében, mert belátták, hogy ezzel a modern technika a népnevelés, az általános műveltség terjesztésének igen hatásos eszközét szolgáltatta. Igen gyakori dolog, hogy előkelő közéleti tényezők közérdekű kérdésekről, politikai és külpolitikai problémákról, a rádió mikrofonja előtt számolnak be.

Legutóbb Japán miniszterelnöke, Wakatsuki tartott nagyfontosságú előadást a kínai kérdésről, a tokiói leadóállomásról.