Az adófizetés február hó 15-én és május hó 15-én esedékes.
Ha eddig nem fizetett, úgy végrehajtják az adózót, úgy, hogy a kamathoz még súlyos végrehajtási illeték is járul. Amikor tehát az augusztus hó 15-én és november hó 15-én újabban esedékessé vált negyedévi adókat ki akarja fizetni, akkor már – legjobb esetben – félévi kamat és behajtási illeték is terheli.
Mindezt a súlyos terhet, tapasztalatból tudjuk, még csak elviseli valahogy az adózó.
Ellenben a legélesebben tiltakoznunk kell az adóvégrehajtásnak mindenképpen elitélni való gyakorlata és elve ellen. Ime néhány példa:
Bár a fennálló törvényes rendelkezések kifejezetten elrendelik a megintést, ennek ellenére ez az életben igen sokszor elmarad. Ennél azonban sokkal súlyosabb az előírt zálogolási sorrendnek be nem tartása.
A törvénynek parancsoló rendelkezése az, hogy elsősorban készpénz, arany- és ezüstnemű, azután szolgálati, vagy munkabérviszonyból származó illetmény, továbbá készpénzkövetelések, különösen házbérek, haszonbérek és egyéb más követelések foglalhatók le és csak utolsó sorban az ingóságok. Ezzel szemben az a tény, hogy az adóvégrehajtó közegek az utolsósorban foglalható ingóságokat veszik elsősorban végrehajtás alá.
Az ingóságok foglalásánál nem tartják be azt az elvet, hogy az adóhátralékokat az adózóra nézve minél kevésbbé sértő és kártékony módon biztosítsák és még kevésbbé tartják be azt a rendelkezést, hogy olyan ingóságokat foglaljanak, amelyeket az adózó maga jelöl ki, ellenben az adózó lovát, tehenét, ökrét vagy sertését foglalják le legelsősorban.
Éppen ez az eljárás okozza a legtöbb sérelmet és panaszt.
Kifejezetten el van ugyanis rendelve, hogy az adóvégrehajtás alól ki van véve és még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le: a mezei gazdálkodással foglalkozók részére az általuk művelt, vagy műveltetett, de legfeljebb tizenkét katasztrális holdnyi szántó műveléséhez szükséges vetőmag, igavonó jószág, félévre szükséges takarmány, szalma és alom, továbbá gazdasági eszköz és trágya.
Ki vannak véve a kisiparosoknak és kézműveseknek, gyári és mezőgazdasági munkásoknak, napszámosoknak és általában azoknak, akik magukat kézimunkával tartják fenn, a keresetük folytatásához szükséges szerszámok, eszközök, műszerek, állatok és állatok részére félévre szükséges takarmány, továbbá a kisiparos és kézműveseknek legalább ötszázpengő értékű feldolgozható anyagkészlete.
De ki van véve a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a háztartáshoz szükséges házi és konyhabútora, edényei, varrógép, főző- és evőeszközök, kályhák és tűzhelyek, a ruházkodáshoz szükséges tárgyak, a szükséges ágy- és fehérnemű, amennyiben ezek a rendes szükségletet meg nem haladják.
Sajnos azonban, az életben az adóvégrehajtás során olyan gyakorlat fejlődött ki, hogy adóban minden lefoglalható.
