Merre nézzen a névtelen polgár e téli reggelen?
Előre vagy hátra, az elmult esztendő sötét gondhalomjára, vagy a havas utra, amely az uj év uj gondjai felé kanyarog? Mert gond várja bőven a tizenkét uj hónapnak minden napján, amely ma még az ismeretlen idő ködébe vész. 

Emelkedő házbér, emelkedő adó, csökkenő kereset és a kiszámithatatlan sorsnak sok-sok szeszélye, amelyben az a legfájdalmasabb és leggyötrőbb, hogy váratlanul tör le és készületlenül találja az élet utasát! 

A remény, hogy érezhetően, lényegesen, gondkönnyitően javul meg életünk sorja az uj esztendőben, nagyon csekély. Iszapos, kavargó és sötét lében forog még a világ, hosszu évtizedekig tartott, amig a gazdasági életnek az a rendje, amelyet a háboru előtt ugy megszoktunk volt, mint a régi ruhát és a kitaposott cipőt, kialakult volt, évekig eltarthat még, amig az az uj gazdasági rend, amely a megváltozott életföltételeknek és az uj politikai és vámhatároknak megfelel, ki fog alakulni s az ember előre számolhat a fejlődésnek valószinü menetével.

Sok jót tehát még a hivatlan próféta sem igérhet.
De viszont nincs ok tulzott pesszimizmusra se, nincs ok arra, hogy sötét szinben lássuk azt a kis világot, amely a trianoni határok között kiformálódott. Az elmult évben, ezt szögezzük le tárgyilagos itélettel, javult a belső gazdasági helyzet. Emelkedett a fogyasztás, emelkedett a termelés, csökkent, bár nem kívánt mértékben, a kamat s szaporodott a belső tőke. Ez a négy tényező együttvéve nagyon respektábilis emelkedés erődjét mutatja.

A kereskedelmi mérleg is a fogyasztás erős javulásáról tanuskodik s hogy e fogyasztás nem jelenthette egyuttal eladósodásunk nagymérvü emelkedését, azt a fizetésképtelenségek erős csökkenése teszi valószinüvé, mert a mult esztendővel szemben a csődök száma majdnem hatvan s a kényszeregyezségek száma ötven százalékkal csökkent.

Igaz, hogy két sötét vonás busitja el ezt a derüs képet.
Az első a mezőgazdasági kivitel föltünő tempócsökkenése: az uj év elején még mindig igen jelentős készletek várnak kivitelre s ez nemcsak árbeli kockázatot, hanem lényeges kamatveszteséget is jelenthet tavaszig; a második, hogy azok az iparágak, amelyek a mezőgazdasággal szorosabb kapcsolatban állanak, nemcsak, hogy nem emelkednek a többi erősen védett iparágakkal egyenlő arányban, hanem erős csökkenési tendenciát mutatnak. 

Vajjon nem érkezett még el az ideje annak, hogy alapos revizió alá vegyük a magyar iparpolitikát, amely az uj béke nyolc esztendejében egymást váltó kormányok alatt mindig következetesen és ridegen protekcinoista maradt?

A magyar vámtarifa volt az első harcos vámtarifa a Duna völgyében s bár az időközben megkötött kereskedelmi szerződések erős enyhülést hoztak, a haszon, amelyet az ország gazdasági életének jelentett, nagyon problematikus s igen kézenfekvő a föltevés, hogy a magyar vámpolitika s a magyar mezőgazdasági kivitel ellanyhulása között szoros okozati összefüggések vannak.