A magyar textiliparnak nagyon jól megy!
A magyar kereskedőnek nemigen, sőt egyáltalán nem. Ebből logikusan az következik, hogy az, aki jó üzleteket csinál és sokat keres, még erősebben próbálja nyomni azt, akinek az üzletmenete gyönge és aki gazdaságilag gyöngébb.

Van kartel Magyarországon bőven, rossz üzletet egyik se csinál. Sőt. A furcsa és föltünő csak az, minél erősebben és nyomatékosabban támad föl a közvélemény a kartelek ellen, annál nagyobb és erősebb a befolyásuk s annál gyorsabb ütemben szaporodik a számuk.

A textilipar nem okult azon a kudarcon, amely a cseh iparral folytatott tárgyalásai során érte. Ami nem ment a csehekkel, azt most szép lassan, lépésről-lépésre megcsinálja idehaza egymagában, már amennyire lehet.

Van már kartonnyomó egyezményünk, amely kemény kézzel tartja magában a nyomott áruk piacát, most kiegésziti ezt a fehér áruk kikészitő kartelje, amely már a jövő hó elsején meg is kezdi müködését, s javában folynak a tárgyalások a készárukartelszerződés megkötése körül, amely előreláthatólag a tavaszra szintén elkészül. A fehérárukartelnek három nagyobb gyár a főmozgatója, a Kammer Testvérek, az Óbudai fehéritő gyár és a Pollák Hermann-cég.

Kétségtelen, hogy a kartel hatása hamarosan jelentkezni fog a piacon, mert ez a három gyár a belső piac igen jelentős részét látja el és a kondiciók, a szállitási és fizetési föltételek megszigoritása egész bizonyosan emelkedő kiskereskedelmi árakban jut majd kifejezésre.

Végeredményében a kartel árát a fogyasztóközönség fizeti meg és mivel tömegcikkekről, az alsó néposztályok szükségleteinek kielégitéséről van szó, a kartel hatása ez esetben kirivón és föltünően antiszociális! Azt remélni, hogy törvényhozási vagy guvernementális intézkedések állják utját a kartelek e terjeszkedésének, hiábavaló!

Csak egyre vagyunk kiváncsiak, meddig mehet ez igy?