Egy Teleki-téri kis vendéglőben tartották közgyülésüket vasárnap délután a budapesti ószeresek. Mintegy 200 nő és férfi ül a vendéglő asztalainál, mindegyikük előtt egy-egy pohár sör vagy bor. Egy-egy meglepően intelligens arc van közöttük, de a ruházatuk leginkább bizonyitéka annak, amit a gyülésen állandóan hangoztatnak, hogy rosszul megy az üzlet.

Budapesti Ószeres-Ipartársulat a hivatalos neve az érdekképviseletüknek és nemcsak a cim ilyen komoly, de maga az egyesület is: közel 1200 tagja van. (Éppen ez a legnagyobb bajuk az ószereseknek, hogy ilyen sokan vannak.)

Tieder Zsigmond titkár, aki Winkler Ignác elnöki megnyitója után az egyesület multévi müködéséről tesz jelentést, rámutat arra, hogy a pálya az utóbbi években tulzsufolt lett, ez teszi oly nehézzé a megélhetést. Ezenfölül a legnagyobb baj, hogy nagyon sokan engedély nélkül vesznek és adnak el ócskákat.

Beszterczey Béla alelnök „Az ószeresek gazdasági helyzete” cimmel tartott előadást.
Elmondotta, hogy valaha a hatóság csak öreg embereknek adott engedélyt az ócskakereskedésre, ezt tekintették a koldulás előtti utolsó stációnak, viszont a handlé semmiféle terhet nem viselt, nem adózott.

Most már komoly foglalkozásnak tekintik az ószerességet, de ez, sajnos, csak abban nyilvánul, hogy sulyos adókat vetnek ki rá. A csarnok, amely akkor épült, amikor Budapesten 200-300 handlé volt, ma már lehetetlenül szük.

Nem lehet árut venni a mai világban, mert mindenki maga hordja el az ócska ruháit. Ha pedig mégis vesz valamit az ócskás, azt nem tudja eladni.

Gonddal van tele ma a handlé batyuja – fejezte be az alelnök általános helyeslés között.