A múmiát lemosták és szagos olajokkal, illatos fűszerekkel kenték be. A balzsamozás legfontosabb része a pólyázás volt. A múmiát 3-400 méter hosszú vászonszalaggal kötözték körül. A gumival bevont vászonkötelék felcsavarása nagy gonddal történt, úgyhogy a múmiához a bepólyázás után a levegő nem juthatott hozzá.
A fáraó múmiáját végül díszes királyi ruhába öltöztették, kezébe adták a jogart és a korbácsot, az ő fejedelmi jelvényeit, fejére tették gyémántokkal kirakott koronáját, tömérdek ékszerrel, gyűrűkkel, karkötőkkel, nyaklánccal díszítették, övébe művészies kivitelű tőrt dugtak.
Rendesen még aranylemezből való burkolattal is bevonták az így elkésztett bolttestet és kőkoporsóba fektetve a piramis királyi kamrájában helyezték el „örök nyugalomra”. Mellejé tették „a halottak könyvét”, a világ legrégibb írott könyvét, amely tisztult erkölcsi felfogással tárgyalja az erényeket és bűnöket. Ez volt az útlevele a halottnak a túlvilágra.
Tömérdek kincset halmoztak fel ezekben a sírkamrákban. A királyi kamrában a trónszéktől kezdve ott volt a fáraó minden kedves tárgya, ékszere. Mert a szelleme, a Ka tovább is élt, hol eltávozott a sírból, ahol meg visszatért. Közben egyre tisztult, hogy méltó legyen az istenek csapatához való csatlakozásra. Ha azonban a múmiát és a lakását megbolygatták, akkor a fáraó szelleme a nehéz megtisztulási folyamatot nem bírta ki, maga a Ka, a szellem is megholt, elkárhozott.
Ezért aztán a piramis sírkamráját minden módon igyekeztek megóvni attól, hogy szentségtörő kezek zavarhassák a halott nyugalmát. Zeg-zugos, szűk folyosó vezetett az elfalazott királyi kamrába. Ez a szűk folyosó zsákuccákat alkotva sokfelé ágazott. A bejárata pedig kívülről gondosan el volt rejtve.
Egyiptomot kétszer fedezték fel. Először Herodotosz, a híres görög történetíró és utazó, aki Kr. e. 484-ben járta be az egyiptomi birodalmat és részletesen leírta azt nagy munkájában. Több mint 2000 évvel később, 1798-ban Napóleon egyiptomi expediciója nyitotta meg a tudomány számára ezt a csodálatos földet. Ekkor már az egyiptomi művelődés semmisült.
A hatalmas műemlékeket ellepte a homok, nyomorult, apró arab falvak keletkeztek az egykor oly hatalmas világvárosok fölött. Azóta a világ minden nemzetének tudósai ásnak, kutatnak a régi emlékek romjai között. Egy francia fölfedezte az egyiptomi ékírás olvasásának a titkát is s ma már a régi Egyiptom kőbe, márványba vésett 5000 éves múltja nem titok többé.
De még mindig nagy az öröm a tudósok világában, ha sikerül a behatolás valamelyik piramis belsejébe. Igaz, hogy nem mindig jár eredménynyel az ilyen fáradságos, nagy gonddal végrehajtott munka. A rablók sokszor évszázadokkal megelőzték a tudós kutatókat. A királyi sírkamra üresen tátong a behatoló tudósok előtt. A mesés értékű kincsek helyett legföljebb a fáraó múmiája mered rájuk. Sokszor még ezt is szétroncsolták.
