A magyar fogyasztópiacra nehezedő kartelek sorában eddig alig észrevehetően huzódott meg a pesti szikvizgyárosok szövetsége. A szódavizkartelnek meg is volt minden oka a szerénységre. Sokáig feje fölött lebegett ugyanis a szikvizrendelet Damokles-kardja. A veszedelem azonban elmult. Az uj rendelet megkimélte a kartel életét, sőt uj reményeket támasztott.
Megindult a mozgalom az összes hazai szikvizgyárak beterelésére, hogy annál könnyebben diktálhassa az árakat. Közel kétezer hazai szikvizgyárat akar a budapesti kartel maga köré kovácsolni s erre a célra közös beszerzési csoport fölállitását és beszerzését propagálja.
Ezzel az országos beszerzési csoporttal fölöslegessé akarják tenni a szikvizipar köré csoportosuló összes anyag- és üzemi berendezéseket szállitó vállalatokat és ki akarják zárni ezek közvetitő kereskedelmét, az összes érdekelt ügynökségeket.
Olcsó termelést és több hasznot igérnek a jó vidéknek.
Olcsóbb árakról természetesen szó sincs, holott az olcsóbb termelés és a nagyobb haszon mellett erről is érdemes lenne gondolkozni, – ha másért nem, a termelés emelése érdekében.
A szikvizkartel terjeszkedése máris nagy idegességet váltott ki az összes érdekelt iparágakban. Különösen a közvetlen vásárlók, a vendéglősök és kocsmárosok fogadják a szervezkedést gyanakvással, mert ők tudják legjobban, hogy a kartel erejével nőnek az árai is. Ennek pedig rendesen a fogyasztó issza meg a levét, jelen esetben a szódavizet.
(m.)
