Az infláció legfőbb nyertese néhány spekulánson kivül tagadhatatlanul a magyar földbirtok volt. Kisgazda és nagybirtokos egyaránt megszabadult a békeidő nyomasztó jelzálogos terheitől, mellényzsebéből fizette ki az aranykoronában fölvett adósságokat s bizakodva ment a jövő elébe. 

Alig mult el, ime, néhány esztendő s a helyzet alaposan megváltozott. Soha a magyar gazda, a magyar vidék olyan pénzügyi bajokkal nem küzdött, mint ma, soha annyira a magyar földbirtokos pénz dolgában nem volt megakadva, mint ma.

Ennek a már-már katasztrofális méretekbe csapó megszorulásnak két oka van.
Az egyik a spekulativ szellem, amely a magyar gazdákon néhány év óta erőt vett. Addig harsogták jobbról-balról a fülébe, hogy ki van szolgáltatva a tőzsdének és a kereskedelemnek, hogy már a mult évben is, de különösen az idén, egyre későbben veti, jobb árak reményében, terményeit a piacra, inkább kölcsönt vesz föl rá és a vége az, hogy kinálat hiányában hozzánk geografiailag legközelebb eső piacokra, Prágába és Bécsbe benyomult a tengerentuli gabona és az amerikai zsir, a kamat megeszi a gazdát s ha az árujára fölvett kölcsön esedékessé válik, akkor hiába kapkod fühöz-fához. 

Ugylátszik, az idén erősebb mértékben következett be ez is, mert a vidéken olyan fokozott pénzkereslet lépett föl, mint már régen nem és a kamat már-már szinte román magasságokba szökik föl.

A gazda helyzetét még sulyosabbá teszi az is, hogy az adóhivatalok, nyilván utasitásra, fokozott buzgalommal hajtják be az idei adóhátralékokat s a gazda, sőt a földbirtokos is, két tüz közé szorul. Esetekről tudunk, hogy birtokosok, akik 15-20.000 pengő évi adót fizetnek, hiába igyekeznek akár uzsorakamatra is, 6-8000 pengős kölcsönt fölvenni, a kisgazdákról, aki be nem hizott disznaját kénytelen eladni, nem is szólván.

Ez a jelenség alapjában véve az állami ellenőrzés alatt álló magyar hitelszervezet csődjét jelenti, de jelenti azt is, milyen hiába vesztegettük el aranymilliók százait a szövetkezeti mozgalomra. Mert, ha a szövetkezetek, most, ebben a kritikus helyzetben sem tudnak a gazdák segitségére sietni, akkor miért erőszakolták ki a gazdák parlamenti képviselői azt a rengeteg pénzt, amely szövetkezetek kasszáiba folyt?