A folyamok királynője, a hatalmas Amazon ott hömpölyög Dél-Amerikában. Átszeli Braziliát és több mint 200 mellékfolyó vizét viszi a tengerbe. Ő a világ legnagyobb, leghosszabb folyója. Hatalmas, fönséges nyugalommal hömpölygő teste 5800 kilométer hosszan nyúlik el.

Partjait őserdők szegélyzik, titokzatos, áthághatatlan őserdők, mint búja zöldből font, végtelen falak. A járhatatlan őserdők titokzatos létének a felfedése mindig vonzotta embert. Mindig akadtak bátor kutatók, akik nekivágtak az ezernyi veszedelemmel fenyegető ősrengetegnek, hogy letépjék arcáról a sűrű fátyolt.

Egy vállalkozás sem járt teljes sikerrel, de minden merész vállalkozás egy lépést jelentett előre az ősvadon gondosan leplezett titkainak a megismerésében. Új állatfajták kerültek elő az erdők, vizek, mocsarak mélyéből. Az ismert fajták életmódjára pedig egyre több világosság derűlt.

Nem régen Dungern báró, a híres német természettudós vezetett egy expediciót Brazilia ismeretlen, eddig fel nem kutatott őserdőibe. Kilenc hónapig tartott az expedició útja ezer dollárra rúgtak a felfedezőutazás költségei. Dungern báró is, éppúgy mint elődei, a vízi utakat használta fel s keskeny csónakon hatolt be kísérőivel az ősrengetegek mélyébe.

Különös, nagyszerű világ az, ami a kutató emberi szem elé tárul. Külsőleg végtelen nagy nyugalom, mozdulatlanság fekszi meg a járhatatlan rengetegeket. De a figyelő előtt megelevenedik lassankint minden.Mert minden él itt és soha meg megújuló, nagy, örök harcban állnak egymással a legdrágább kincsért: az életért.

Nem rosszaságból, kegyetlen gonoszkodásból törnek egymás ellen az őserdők állatai, hanem a maguk föntmaradásának a kényszerűségéből és az erősebbnek a kíméletlen állati jogán. Ha nem éhesek, nem bántják egymást, nem törődnek egymással. De ha az éhség lángja kigyullad a szemükben, akkor rettenetesek, nemcsak a nagyok, a kicsinyek is, a legkisebbek is. Ezek is felkutatják ilyenkor a náluk még erőtelenebbet.

Ezeknek a kicsinyeknek az élete talán még érdekesebb az őserdők mélyén, mint a nagyoké. Dungern báró is főleg ezekre fordított sok gondot. Egy pálmaág végén épített fészekben ott ül egy színes, csillogó tollruhájú kolibri a forróövi Amerika egyik legérdekesebb madara. Csak akkora, mint egy gyufaszál. Vidáman trillázik az őserdő nedves, örök homályában az élesen rikácsoló papagájok között.

Egyszerre szárnyra kap, mint egy sokszínű, fénylő tüzű drágakő röpdös virágról virágra. Hosszú csőrét mélyen belenyújtja a virágok kelyhébe s felszippantja az ott meghúzódó, szabadszemmel látható rovarokat a pompás, parányi virágmadár. Már repül is vissza fészekbe, a kicsinyeihez s a vidám trilla folytatódik tovább.

Egy falevélhez hasonló nagy az imádkozó sáska ott marcangol apró darabokra egy gyönyörű pillangót, mintha az őserdők tarka lepkéi nem volnának jók egyébre, minthogy kövér falatokul szolgáljanak neki. Az ágak között egy óriási pók, ami madárpók leselkedik a hálója szélén. Egyszerre megrezzen a háló, s a nagy szőrös pók kajla lábaival villámgyorsan rohan rá az elfogott madárkára, hogy kiszívja a vérét. Aztán jóllakva, megelégedetten sétál vissza, gyöngéd gonddal őrizgeti a még állapotban lévő kicsinyét, leendő utódját a gyilkolás mesterségében.

Távolról a puma vérszomjas ordítozása hallik. De a közelben is mozog valami egy magas fa koronáján. Az amerikai őserdők különös állal a lajhár kúszik meggondoltan egy ágon. Úgy látszik a szörnyű ordítozás kihozta a sodrából ezt a lassúvérű állatot is s új tanyát keres magának. Pedig nem ideges állat, egyáltalán nem az. Órákhosszat, sőt napokon át mozdulatlanul csüng le íz ágról, amelybe jó erősen megkapaszkodik éles karmú lábaival.

Lent az őserdő korhadó levelekkel, bokrokkal, száraz ágakkal borított földjén is ezernyi formában nyüzsög az élet. A kövek közt mérges fullánkú skorpiók szaladgálnak zsákmány után. Egy hatalmas fa tövében egy óriáskígyó, a boa konsztriktor tart pihenőt. Félelmes testének gyűrűi úgy feküsznek a földön, mint rettenetes abroncsok. Egy ügyes fogással azonban a nyaka alatt, le lehet szerelni ezt a félelmetes állatot is. De nagyszerű szem, és villámgyors kéz kell hozzá, különben a harapás halálos.