Az az egészségügyi törvény, mely azt kívánja, hogy a felnőtt ember hat-nyolc órát aludjon éjszakánként, úgy látszik, nem áll egyes nagy emberekre.
Tudjuk például, hogy Bismarck roppant munkaképessége ellenére aránylag rövidebb idei alvásban is kipihente magát. Luther Mártonnak hasonlókép kevés alvásra volt szüksége: róla ismeretes, hogy négyórai álom után teljesen friss és munkaképes volt.
De legrövidebb ideig mégis alighanem Humboldt Vilmos szokott aludni. Nyolcvanesztendős aggastyán korában ezt mondotta egyszer Max Müllernek. az összehasonlító nyelvészet oxfordi professzorának: „Öregszem és többet kell már aludnom, négy-óra nem elegendő.
Mikor fiatal voltam, kétórai alvás teljesen elég volt. Bármennyire el legyen is terjedve, teljesen téves az a hit. hogy az embernek hét-nyolc órát kell aludnia. Mikor olyan idős voltam, mint ön, egyszerűen lefeküdtem a díványra, eloltottam a lámpám és kétórai alvás után teljesen friss és pihent voltam újra”.