Már az ó-kor hét csodája körött szerepelnek az óriási szobrok. Az olympiai Zeus és a rhodusi kikötő kolosszusa mint az egész világ bámulatára méltó alkotások említtetnek meg a régi történetírók feljegyzéseiben. Tőlük tudjuk, hogy az előbbit 450-ben Kr. e. készítette minden korok legnagyobb szobrásza, a görög Phidias, ki vésőével oly isteni fenséget tudott a szobor arcára varázsolni, hogy azt ember szemének tekintete ki sem bírta.

Művészi szépsége mellett bámulatosak lehettek a mestermű arányai is. Bár ülő helyzetben ábrázolta Zeust kb. 12 méter magas volt. Elefántcsontból és ébenfából készült ruhája pedig színarannyal volt díszítve. Nero császárnak oly annyira megtetszett, hogy azonnal Rómába vitette. Sajnos a hajó, melyen szállították, viharba került és elsüllyedt.

A rhodusi kolosszus mezítelen férfialakot ábrázolt, kezében égő fáklyával. Chares szobrász készítette és tizenkét évig tartott, mig a kikötőben fel tudta állítani. Majdnem ötven méter magas volt. Állítólag a kikötő bejáratánál állt és a hajók szétvetett lábai között jártak ki és be az öbölbe. Valószínűbb azonban, hogy csak a bejárat mellett állott s világítótorony gyanánt szolgált, mert a kezében lévő fáklyában tüzet lehetett gyújtani. Harminchat évig állt csupán, mert a földrengés ledöntötte. Széthullott testrészei századokon át hevertek a parton, míg végre Kr. u. a VII. században a törmelékeket eladták egy kereskedőnek, ki azokat 900 tevével szállította el.

Még ma is állanak, de az idők viharában sokat szenvedtek Egyiptom büszkeségei, a híres Memnon-szobrok. Theba templomvárosa mellett állanak a szántóföldek közepén. III. Amenophist ábrázolják. Különös nevezetességük volt, hogy egyikük Kr. e. 27-ben a nagy földrengés alkalmával, mely Theba városát romba döntötte, megrepedt s azon időtől fogva hajnalhasadáskor sajátságos panaszos hangot adott. A régiek a legkülönfélébb magyarázatát adták e jelenségnek, ma már tudjuk, hogy a hang a hőváltozásnak a kőre gyakorolt hatásából származott.

A hűvös éjszakában a kő összehúzódott. reggel a nap sugarainak melegétől kiterjedt. A homokkő pedig, miből a szobor is készült, könnyen ad hangot. Mikor később Septimus Severus római császár a szobrot kijavíttatta, panaszos hangja is megszűnt.

Még távolabb kell keletre mennünk, ha a világ igazán legnagyobb szobrait akarjuk megcsodálni. Oda, ahol a vallásos világnézet a legnagyobb mélység és legfelszínesebb együgyüség között ingadozik. Itt készültek a nagy vallásbölcselő Buddha tiszteletére megdöbbentően hatalmas szoborművek.

Japán Kamakura nevű városában van a csodás Daibutzu, mely a keleti szobrászművészet egyik legszebb alkotása. Mesterének neve ismeretlen, de akárki volt is, utolérhetetlen bravúrral tudta a szobor arcán a Nirvána nyugalmát megörökíteni. A megbékélt, megtisztult lélek derűje ömlik el az egész bronzóriáson. Tizenhat méter magas. A szeme egy-, a füle kétméteres. Bele lehet ülni a tenyerébe. Sőt igen sokan a fejébe is fölmásznak, hol egész társaság elfér, mert belülről üres. A homlokán egy 15 kilós ezüst golyó van, a szemei pedig színaranyból valók.