Sándor király vasárnap gyalog ment Pasics koporsója után a székesegyháztól a királyi palotáig

Belgrád. december 12.
Reggel 9 órakor kezdődött Pasics Nikola temetési szertartása és jóval 2 óra után volt már, amikor a koporsót a sirba leeresztették. A szertartások a Saborna Crkvadon, a szerb pravoszláv egyház székesegyházában kezdődtek. Már jóval 9 óra előtt zsufolva volt Belgrád legtágasabb temploma. A székesegyház közepén fölállított katafalkon nehéz, világos tölgyfakoporsóban feküdt Pasics Nikola holtteste. Az arca viaszsárga, a mellén összekulcsolt kezében, pravoszláv szokás szerint, szentkép feküdt.

Egész éjszakán át szakadatlanul tolongtak a templomba a belgrádi és vidékről érkezett hivei, hogy egy utolsó pillantást vessenek Szerbia politikai pátriárkájára. Különösen az asszonyok és öreg emberek térdepeltek nagy számban a koporsó előtt és csókot leheltek a szent képre vagy Pasics kihült kezére. Reggel összegyültek a koporsó körül az ország méltóságai és akinek csak neve van az országban, mind ott volt a templomban. A ravataltól jobbra a gyászoló családtagok, közvetlenül utána a király és Pál herceg, azután a kormány tagjai. Szemközt velük a diplomáciai és tábornoki kar, a hatóságok és számos küldöttség.

A vidéki küldöttségek egy része nem érkezett meg, mert a távolabbi helységekből vasárnapra nem érkezhettek volna Belgrádba és ezért táviratilag jelentették be a távolmaradásukat. A templomba százszámra hozták a koszorukat. Négy hatalmas teherautomobilra nem fértek föl és ezért a katonák viszik a koszorukat. Közvetlenül a király koszoruja mellett hever a belgrádi hordárok egyesületének és a belgrádi cipőtisztitók egyesületének koszoruja. Sok koszorut küldtek az országban élő orosz emigránsok, akiknek Pasics leghivebb támogatójuk volt. A templomban a király jelenlétében a szerb pátriárka, Trifkovics Markó, a szkupstina elnöke és a kormány nevében dr. Miletics Slavko mondottak beszédet.

A temetési menet több mint két kilométer hosszu volt.

A belgrádi helyőrség minden fegyverneme kivonult egy osztaggal. A hosszu utvonalat a katedrálistól a temetőig megszámlálhatatlan embertömeg szegélyezte. A temetés legnagyobb szenzációja az volt, hogy a király Pál herceg kiséretében gyalog ment a koporsó után a székesegyháztól egészen a királyi palotáig.

Ilyen tisztességben még nem részesült halandó. Putnik temetése alkalmából, amely ugyancsak hatalmas pompával ment végbe, a király az istentisztelet után autón tért vissza a palotába, most pedig gyalog tette meg ezt az utat, közvetlenül a család után. A Fő-utca és a Nagy Milos-utca keresztezésénél, a régi és uj parlament közelében megállt a menet. Ott beszéltek a politikai pártok vezérei, valamint a radikális párt több szónoka. A különböző küldöttségek a temetőben mondottak beszédeket. Több mint 30 gyászbeszéd hangzott el. A temetőben különben, a nyitott sirnál, izgalmas incidens történt. Abban a pillanatban, amikor a koporsót leeresztették, Trifkovics Marko, a skupstina elnöke szivgörcsöt kapott és ájultan esett össze a sir előtt.

Azonnal autóra tették és lakására szállították, ahol magához térve, igy szólt hozzátartozóihoz:
- Ezuttal még meggondoltam.

Trifkovics egyik legbizalmasabb hive volt Pasicsnak, akinek halálát nagyon a szivére vette. Külön érdeklődés kisérte a temetés alkalmából a Radics-párt szereplését. Radics Pál ugyanis, amikor tegnapelőtt részvétét fejezte ki a családnál, az összesereglett radikális ifjuság megabcungolta. A Radics-párt, tüntetésektől tartva, elhatározta, hogy nem vesz részt a temetésen és Radics István hazautazott Zágrábba. Miután azonban a radikálisok részéről biztosították a Radics-pártot, hogy nem lesz semmiféle incidens, az utolsó pillanatban elhatározták, hogy a temetésen Radics Pállal és Paszarics skupstinai alelnökkel képviseltetik magukat, hivatalos szónokot azonban a párt nem állított.