Huszadik század - történelem jelenidőben

A miniszteri beszédek sorában, amelyek a főrendiház tegnap esti ülésén elhangzottak, nemcsak az előkelő hallgatóságot, de a nagy nyilvánosságot is megkapta a magyar pénzügyminiszter beszéde, őszinteségével, nyiltságával, igaz emberi jóindulatával.

A magyar pénzügyminiszter politikája ellen lehet kifogást támasztani, emberi egyénisége ellen alig.

Ehhez a polgári érzésü miniszterhez appellálunk e cikkben, emberi belátásához folyamodunk éspedig, hogy a tegnapi beszédek stilusában megmaradjunk, egy karitativ devalorizáció érdekében, amely a hadikölcsönök karitativ valorizációjával ellentétben nem a multra vonatkozik, nem a mögöttünk fekvő években elszenvedett veszteségeket kivánja orvosolni, hanem a jelenre, a tegnap, a ma és a holnap sulyos veszteségeire, annak az uj hadikölcsönnek kiküszöbölésére, amelyet ügyes és lelkiismeretlen emberek és vállalatok ma, majd egy évtizeddel a háboru befejezése után, a magyar fogyasztóközönségre még mindig kirónak.

Föltesszük, még a miniszteri bürókban se merik tagadni, hogy az a remény, amelyet a pengő bevezetéséhez olyan bátran füztek, füstbe ment.

Az első félévben, amely az uj pénznem megjelenése óta eltelt, az a drágaság, amelyet az infláció pazarlása és pénzmegvetése oly magasra fölfokozott, nemcsak, hogy nem csökkent, hanem tovább emelkedett. A pesszimista jósok, köztük e sorok szerény irójának minden rossz sejtelme valóra vált s a drágaság, amely a világpiac hullámzásával sokban merően ellentétes irányt követ, kevés hijján pontosan annyit tesz ki, amennyivel a pengő átszámitási kulcsa a normális és ésszerü átszámitási kulcsot meghaladja.

A pengődrágulás általános mértéke ma 15 és 25% között mozog, a magyar pénz vásárlóereje ennyivel csökkent és ha ma, a nyári bőség napjaiban, minden ésszerü föltevés ellenére a hus, a vaj, a tej és a tojás ára nem csökken, hanem emelkedik, nyilvánvaló, hogy az ősszel ujabb és még keményebb drágasági rohamoknak leszünk kitéve.

A drágitásra okot és ürügyet nálunk mindig találnak, az őszi drágulás ürügye, ha nem csalódunk, az üzletek béreinek erős emelkedés lesz.

A pengődrágulás, másnak nem is igen nevezhetjük, főoka a rossz szorzószám volt.

A schilling átszámitási kulcsát hivatalos indokolás miatt azért nem választottuk, hogy a magyar korona sorsát végleg elválasszuk az osztrák pénztől, amelyről föltettük, hogy a jövőben uj megrázkódtatásoknak lehet kitéve. Az aranykoronára, a német példát félretéve, azért nem tértünk át, nehogy igen erős fölértékelési követeléseknek tegyük ki a gazdasági életet.

S igy választottuk a 12.500-as szorzószámot, amely viszont olyan kevéssé tér el a tizezrestől, hogy igen sokan és, sajnos, még ma is egyre többen, ezt a rossz átszámitási kulcsot egyszerüen arra használják föl, hogy árszámitásban minden ok és alap nélkül a tizezresről egy pengőre ugorjanak föl.

Részben azért nem tud ez ellen a közönség védekezni, mert a fogyasztó védekezése mindig gyönge és ügyefogyott, részben mert az átszámitás olyan komplikált, hogy hirtelenében az átszámitást meg se tudja ejteni. Igy drágultak egyre kétségbeejtőbb fölfelétöréssel éppen az elsőrendü életszükségletek árai, holott sem a termelési költségben, sem az üzemi kiadásokban a pengő bevezetése óta semmiféle emelkedés nem állott be.

Ezen a ponton, tehát a mindennapi élet frontján, mulasztotta el a kormány az átmeneti intézkedéseket.

Nem holmi árdrágitóbizottságra gondolunk, senkinek esze ágában sincs azt kivánni, hogy bürokratikus intézmény nyuljon be ujból durva kézzel a gazdasági élet berkeibe.

Független, autonóm polgári hatóságra gondolunk, amely keményen megfogja az ilyen indokolatlan és erkölcstelen drágitó nyakát s megakadályozza azt, hogy minden lépést, amely az elvesztett békerend felé vezet, uj meg uj áldozatokkal kelljen megfizetnünk.

Ma még nem késő, még mindig módjában van a kormánynak véget vetni e csunya és visszataszitó játéknak. Egy-két példás határozat s bizonyos, hogy a további drágitástól alaposan elvennők a piac e marodőrjeinek a kedvét.

A Duce példájára olya sürün hivatkoznak ma Magyarországon! Hic Rhodus!
Ime, a legjobb alkalom arra, hogy a fascista példát e téren kövessük s meglátja a miniszter ur, nincs az a destruktiv liberális, aki ne adna önnek igazat!
K. D.