Hiteles számadatok szerint a tavalyi termésből exportálható készletek jórésze még itthon van.
Egy kis összehasonlitás a tavalyi és az idei itthon levő buzakészletek és rozskészletek között megvilágitja ezt a tényt.
A budapesti közraktárakban 1927 február 11-én 125.000 mázsa buza és 51.000 mázsa rozs állott. Egy évvel ezelőtt, 1926 február 11-én ugyanott 30.000 mázsa buzát és 30.000 mázsa rozsot tároltak. A Gizella malomban ez év február 12-én 62.000 mázsa buza és 30.000 mázsa rozskészlet volt, mig a tavalyi készletek ennek csak egyharmadát tették ki. Eszerint Budapesten most négyszer annyi buza és kétszerannyi rozs van, mint tavaly ilyenkor.
Ebből következik az a különös helyzet, hogy márciusra, amikorra a tőzsdei határidős buzaspekuláció nagy fellendülést, tehát a buzaárak erős emelkedését várta, jelentős tétele felmondásáru, nem szakkifejezéssel élve eladásra kell számitani. Ez természetesen olyan lanyhitó jelenség, hogy ha Amerikában vagy Angliában, ebben a két nagy gabonagócponton szilárd lenne is a tőzsde, bárhogy drágulnának is a buza és a rozs, Budapesten letörik az árakat, olcsóbb lesz a buza és a rozs.
Amikor meg akarjuk állapitani, hogy a felesleges készletek mind kikerültek-e már az országból vagy még itt van azoknak egy része, akkor csak tájékoztató a budapesti közraktárakban és egyik nem is legnagyobb malomban tároló készletnek az összehasonlitása. Hol van még a vidéki raktárakban, a vidéki malmoknál, a vidéki buzakereskedőknél, a gazdáknál és a gazdaságokban, az uradalmaknál felhalmozott és még eddig áruba nem bocsátott buza és rozs?
Ezek igen nagy tételek még, mert hiszen a magyar gazdáink régi szokása, hogy aratás után a termésnek csak egyharmadát értékesiti, kétharmadán pedig a tél folyamán és még inkább tavasszal ad tul, mert ekkor mindig jobb árat ér el.
Most ez a számitás megdöl, mert ha a készletek itthon rekednek, akkor nem drágul tavasszal a kenyérmag, hanem olcsóbbodik.
És mindezt Ausztria teszi.
Az osztrák exportvámoknak Bécsből kilátásba helyezett felemelése esetén a magyar gabonakivitel Ausztria felé lehetetlenné válnék és a gazdák feleslegeiket csak a belföldön tudnák elhelyezni.
Ez nemcsak az árak letörését idézné elő, amit elvégre még csak el lehetne viselni, ha az osztrákok az iparcikkek árát ennek arányában leszállitanák. De ez nem történik meg. A tárgyalások menete olyan, hogy mi ismét beadjuk a derekunkat és feláldozzuk annak a verejtékes munkának az eredményét, amely más viszonyok között az ország gazdagodását a polgárok jólétének a gyarapodását jelentené.
Nemcsak az ember szegényedik el, hanem elpusztul a buza és a rozs is, mert még olcsó áron sem kel az, ami felesleges. Mezőgazdasági iparunk, a szegénység miatt annyira visszazuhant, hogy az ilyen váratlanul rázuduló gabonamennyiséget nem tudja ipari célra feldolgozni. De vétek is a jó magyar acélos buzát olyan célra használni, amelyre megfelel a dohos román vagy lengyel buza is és kitünő a minőség tekintetében utolsó sorban álló rozs is.
Hiszen nem hiába dolgozza fel a német mezőgazdasági ipar a saját silány minőségü rozstermését és vásárol helyette jó magyar rozsot. Németország már lefedezte szükségletét, megvásárolta azt a mennyiséget, amely neki a kenyérgyártáshoz kell, tehát nem helyezhetjük el ott feleslegünket. Olaszország most argentinai áruval van tele és igy ez a piac is elveszett a magyar gazda számára. Elértéktelenedik tehát a kenyérmagvak tavaszi értékesitésére szánt mennyiségének jó része.
A magyar gazda huzhatja az igát, ha ezek a bizottságok, amelyek a vámszerződés pontjainak a megvitatására kintartózkodnak Bécsben, nem állanak a sarkukra és erélyes szóval vissza nem utasitják Ausztria követeléseit. Ebben a harcban a magyar gazdának kell győznie, mert ha ezt az első rést áttörhetik az osztrákok a magyar falon, akkor ezen a résen bezudul a követelések és indokolatlan kivánságok egész ármádiája.
