Irta: Schober Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója
Az 1926. év karácsonya nevezetes fordulópontot jelent az új Magyarország gazdasági életében. A karácsonyi ünnepeket követő első hétköznapon öltött fogható alakot az új magyar pénzegység, a pengő. Ezen a napon kerültek forgalomba a pengőre szóló új bankjegyek és a pengőre és fillérekre szóló új váltópénzérmék.
S ha a pénzrendszer reformjának hossza és alapos előkészítése folytán a gondolathoz már hozzá is szoktunk, ezek az új kézzelfogható pénzjegyek a közönség előtt szemléltetni fogják Magyarország pénzügyi konszolidációjának betetőzését; az aranyon, mint értékmérőn alapuló független és szilárd magyar valuta megteremtését.
A pengőnek ez a megjelenése nagy lépést jelent állapotaink normalizálódása felé.
Végét veti a milliós számok okozta sokféle kellemetlenségnek és visszásságnak. Megszűnik a hosszú számsorok írása, mely kereskedőnek, iparosnak annyi felesleges munkát és időfecsérlést okozott. Megszűnik a milliós számok okozta bizonytalanság az értékelésekben és számításokban.
És ha kétségtelen is, hogy a koronának immár több mint két éve bekövetkezett stabilitása, a pénz becsülésére ismét megtanított, az apró összegben való takarékoskodás jelentőségét mégis csak az hozza vissza tudatunkba, hogy annak az 1 pengősnek, sőt még annak a 10 filléresnek is komoly értéke van, amelyért magamnak valami hasznosat tudok megszerezni.
De vannak az új pénzegységre való tényleges áttérésnek bizonyos veszélyei is, amelyek csak tisztán látó szemmel és a nemzeti társadalom tudatos fegyelmezettségével háríthatók el. Az áraknak papírkoronáról pengőre és fillérre való átszámításánál igen könnyen felmerül a csábítás az áraknak bizonyos kikerekítésére.
Hogy az ily praktika végeredményben célra nem vezet, világos, mert az árképződést, amint azt a tudomány és a gyakorlat egyaránt megállapították, más és sokkal hatalmasabb tényezők irányítják. Átmenetileg azonban az ily eljárás sok visszásságnak válhat kútforrásává.
Ezért nem lehet eléggé figyelmébe ajánlani annak a kereskedőnek, iparosnak vagy akárki másnak, akinek eladó portékája van, hogy azt a vélt hasznot, amit az árak felfelé kerekítésével az eladáskor elér, sokszorosan elveszti azon a többleten, amit ily felfelé kerekített áruk vásárlásakor fizet, mert hiszen az emberek általában többször szerepelnek a gazdasági életben vevők, semmint vásárlók gyanánt.
Az első ellenszere tehát a felfelé kerekítés veszélyének az eladók józan belátása és a termelő és kereskedőtársadalom fegyelmezettsége. Ugyanezt a fegyelmezettséget kell azonban a fogyasztók részéről is elvárni. A fogyasztók passziv rezisztenciája, vásárlástól való tartózkodása a felfelé kerekített árakkal és a felfelé kerekítőkkel szemben, a leghatásosabb ellenszere mindennemű drágítási törekvésnek.
De még ha itt-ott mutatkoznának is az új pénzre való áttéréssel kapcsolatban az árak felszámításánál és a fizetések lebonyolításánál bizonyos nehézségek, ezen csodálkoznunk vagy azt rosszalnunk nem kell. Hiszen rövid átmenetről van szó csak, amelyen mindenképen át kellett egyszer esnünk. S maga a rendszabály, a pénzforgalomnak ezekre a bevált egészséges alapokra való hozása oly gazdasági és erkölcsi előnyökkel jár, amelyek százszorosan kárpótolnak múló kellemetlenségekért és jelentős lépéssel hoznak közelebb a béke szép világához.
