A hatalmas épületben halálos némaság. Csak néha, hosszú szünet után koppan a folyosó kövére egy járókelő lépte. A falak visszhangosak, két-három percig verik vissza a zajt, azután újra csend lesz.

Lent a nagy kertben gyermekek footballoznak. Egy fiú a kapuban áll és várja a labdái s a kapus esetlenül nyúl utána, ha feléje rúgják. A többiek fáradhatatlanul botorkálnak és állandóan mosoly van arcukon. Nevetnek és játszanak, boldogok és nagy öröm csillan ki a hangjukból.

Innen a folyosó ablakából olyan furcsa, olyan különös és szomorú mindez, annyira megmarkolja az ember szívét ez az öröm, ez a mosollyal teli játék.

Június első felében száz éve annak, hogy a vakok intézetét Magyarországon megalapították. Egy évszázad mulott el az alapítás óta s ez az intézményünk máig európai hírűvé növekedett.

1826-ban, a pozsonyi diétán József nádor kezdeményezésére lelkesedéssel karolták fel az intézet eszméjét. A Nádor 200 pengő forinttal nyitotta meg az adakozást, amely néhány órán belül 1100 forinttá szaporodott. Az adakozásban Pest vármegye közönsége is kivette a részét, úgyhogy még ugyanabban az esztendőben az Üllői úton lévő Donner-féle bérházban- megnyithatták a vakok intézetét.

Ennek az intézetnek az első időkben négy vak gyámoltja volt, 1836-ban a Gyár uccában házat vettek az intézet céljaira, ezt azonban a 1838-i árvíz romba döntötte.

Négy esztendővel később, 1842-ben a Gyár ucca és Király ucca sarkán, a mai Zeneművészeti főiskola helyén egy kétemeletes épületet bocsátottak az intézet rendelkezésére. Az állam 1873-ban vette át az intézetet és 1901-ben felépítették az István úton a vakok hatalmas székházát.

A vakok intézete ma három részből, az óvóból, a zenei és ipari képzőből áll. A tanítást Herodek Károly igazgatóval az élén egy gyógypedagógiailag képzett tanári kar végzi. A vakok tizennégy esztendős korig maradnak az intézetben, amikor négy polgárival egyenlő végbizonyítványt kapnak.