Egy fejletlen agyú ember agyában ugyanannak a világnak egy tökéletlenebb képe él, mint egy művelt ember agyában. Tulajdonképpen annyi világ van, ahány ember, mert mindenki maga alkotja meg a világot magának érzékszervei és idegrendszere segítségével.

Egy kutya vagy béka agyában is van egy kép a külső világról, de mennyire különbözik ez a világ az ember világától, de mennyire különböznek még ezek az emberi világok is egymástól. Mindegyikünknek egy külön világa van, mindnyájan egy külön világban élünk, mert érzékszerveink és idegrendszerünk külön világokat épít a számunkra. Akármennyire tökéletlenek is érzékszerveink, működésük mégis  csodálatos. Működésük csodálatossága főképp abban áll, hogy a mi beleszólásunk nélkül önmaguk igatgatják  magukat.

Ha valamit látni akarunk, s úgy állítódik be, hogy a tárgy a látóideg legérzékenyebb pontjára essék. Ha távol van a tárgy, lencsét lapossá húzzák a szem ha közel van, a szemlencse homorúvá válik, hogy a képet a látóidegre vetíthesse. Ha éles a fény, bogara összehúzódik, hogy csak a szükséges mennyiségű fény hatoljon a szembe. Ha kevés a fény, ha homályos megvilágítás a szembogár kitágul, hogy a kevés fényből mennél többet vehessen fel.

A többi érzékszerveink is tudatunktól önállóan végzik az érzékelés munkáját. Sejtelmünk sincs róla, hogy a fül miképp változtatja át levegő rezgéseit hanggá.

Ha fel akarunk valamit emelni, azt hisszük ez már csak tudatos cselekedet. Pedig semmit sem tudunk azokról a csodálatos folyamatokról, amelyek agyunk, idegrendszerünk és izmaink közt lejátszódnak. Az agy kiadja a parancsot az izommozgató idegeknek az izmok összehúzására, ha nem elég, újabb, megfelelőbb parancsot ad, anélkül hogy a parancsadás módjáról tudnánk valamit. Ha letesszünk a nehéz tárgyat, az agy újabb parancsot adott az izmok megfeszülésének a megszüntetésére. Hogyan? Megint nem tudjuk.

Az érzékszervek és az idegrendszer működésének a vizsgálására egy új tudomány alakult. Ez az új tudományág nem elégszik meg azzal, hogy érzékszervek és az idegrendszer működésének általános törvényeit állapítsa meg, hanem gyakorlati életnek is segítségére kíván lenni. Pontosan dolgozó műszerekkel ellátott laboratóriumok vannak ma már minden nagy városban Budapesten is, amelyek a gyakorlati élet tárgyában végeznek kísérleteket.

Egyes foglalkozások, állások betöltéséhez az szervek és az idegrendszer megfelelő működése szükséges. Az ilyen kísérleti laboratóriumok rövid idő alatt megtudják állapítani, hogy a jelölt érzékszervei és idegzete alkalmas-e a munkakör betöltésére. Nincs szükség hosszadalmas és sokszor igen veszedelmes próbálkozásokra.

Az új tudományág még többet akar. Érzékeny és leleményesen megszerkesztett műszerek segítségével igyekszik megállapítani az érzékszervek és az idegműködés alapján az egyes emberek lelki életének az irányait, a hajlamait, különösebb képességeit. Mert mindenkiben van különösebb képesség, hajlam a foglalkozások valamelyike iránt. És minden ember akkor állja meg a helyét, ha foglalkozása megfelel a hajlamainak.

A pszihotechnika érzékszerveink, idegzetünk, lelki életünk csodálatos működésével foglalkozik. Mi magunk a testünk csodálatos gépezetével nem sokat törődünk. És ez a szerencsénk. Mert ha ennek a csodálatos gépezetnek minden kis rugóját és csavarját tudatosan akarnának működtetni, könnyen úgy járnánk, mint a mesében a százlábú.

A százlábú találkozott a csigával és nagyon megcsodálta, milyen gyönyörű pontossággal rakosgatja a százlábú mind a száz lábát. A százlábú eddig nem is tudta, hogy milyen ügyes. De most már, hogy érdemes legyen a dicséretre, tudatosan akarta rakosgatni a lábait. Az lett a vége, hogy a száz lábával meg sem tudott mozdulni a helyéről.