Conan Doyle, Bernard Shaw és Jules Romain levelet irtak A Reggel-nek a frankügyben

Az angol imperialista politika tollvivője, Conan Doyle, a modern Európa fanyar prófétája. Bernard Shaw, s a nagy francia költő, a lelki egység gondolatának az unanizmusnak megteremtője. Jules Romain szólal meg A Reggel hasábjain egy-egy levélben, amelyet magyar forditásban alant közlünk. Jóleső érzés tudni, hogy a világ legtisztultabb és legemberibb szellemei élesen elválasztják a magyar népet attól a társaságtól, amely a frankhamisitás szégyenét ránk hozta és hogy ezután emelt fővel vallhatjuk magunkat magyarnak a népek társaságában. Itt adjuk, beérkezésük sorrendjében A Reggel szerkesztőjéhez intézett leveleket:

Kedves Uram! 
A frankhamisitásról nem nyilatkozhatom, mert nem ismerem az ügyet: a mi országunkban nem is kellett nagyobb föltünést. Ami azonban a magyarokat, mint magyarokat illeti, megállapithatom, hogy minden angol szeretettel gondol Magyarországra, mert a magyarok kitünő sportemberek és nem felejtettük még el, hogy milyen nagyszerü katonák. Hősök. Őszinte fájdalmat okozott nekünk, hogy a nagy küzdelem idején a német szellemtől kábult magyarokat az ellenség sorai között találtuk. Szeretem bennük, hogy – Európa lovasai. Ha ellenségeink is voltak a háboruban, nagyon sajnáljuk, hogy a békekötés ilyen sulyos helyzetbe sodorta Önöket és hiszem, hogy sorsuk a közeljövőben jobbra változik. Kitünő tisztelettel:
Conan Doyle

Igen tisztelt Uram!

Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy erről a kérdésről nem tudok Önnek mit mondani, lévén az igazság az, hogy ez a pénzhamisitási ügy, amely természetesen olyan riasztó hatást keltett Magyarországon, nálunk igen kevés, vagy semmi nyomot nem hagyott. Egészen természetesnek tartjuk, hogy az arisztokrata reakció különösen heves volt Magyarországon, csupán azt jegyezzük meg, hogy a pénzhamisitás alig sorozható a legjobb arisztokrata hagyományok közé. Magát a népet nem itéltük el. Igaz hive:

Bernard Shaw


Főszerkesztő Úr!
Amikor levele megérkezett, uton voltam, ezért késett válaszom. 
Egészen bizonyos, hogy a frankhamisitás Franciaországban és mindenütt máshol kinos benyomást keltett. A magyar nemzet egyébként megtartotta nálunk a háboru dacára, lojális és lovagias hirnevét. A „magyar” szónak nem volt a mi fülünkben soha gyülöletes vagy ellenséges csengése. Ha mondták, szivesen elhittük, hogy az Önök országa titokban megörizte irántunk régi barátságát. Az anyagi kártevés és a politikai támadás gondolata, amelyet a pénzhamisitás mutat, megkétszerezte a csalódást ezekben az érzelmekben.

A francia nemzet sok fia belátja, hogy ilyenfajta mélységes csalódás Magyarországot sem kimélte meg. Az Önök hazája sokkal többet szenvedett, mint amennyit megérdemelt – ugy hiszem, sokkal többet, mint amennyire azon államférfiaink kivánták, akik a legkevésbé szeretik Önöket. Segitsenek nekünk megnyugtatni, talpraállitani és összeforrasztani Európát! Védjék meg népünket azoktól, akik keserüségből élnek és izgalomban tartják! Akkor a többit gyorsan el fogjuk felejteni. Szivből üdvözli: Jules Romain