Mit mondtak Paul-Boncour, Chamberlain és Benes a pénzhamisitásról a Népszövetség tanácsában

A vasárnap Budapestre érkezett francia lapok kimerítő genfi tudósításokat közölnek a gróf Bethlen Istvánt ért sajnálatos inzultusról és a Népszövetség Tanácsának csütörtöki üléséről. A “L’ Echo de Paris” és a “Le Petit Journal” első oldalon hozzák a miniszterelnök rosszul sikerült arcképét és az Havas-ügynökség hosszu táviratát, amely azt állítja Justh Ivánról, hogy apja magyar miniszter volt. A lapok terjedelmes tudósításokban számolnak be arról is, hogyan tárgyalta a Népszövetség Tanácsa a pénzhamisítás elleni francia javaslatot. A csütörtöki tanácsülés első szónoka M. Paul-Boncour volt. lui a következőket mondotta.

- Nem volnék őszitne, ha nem ismerném el a Tanács előtt, hogy a francia javaslat egész különleges okokra vezethető vissza és összefüggésben áll bizonyos legutóbb történt eseményekkel. Ezen események olyan országban játszódnak le, amely ország számára parancsolóvá teszi nemzetközi föladatainak teljesítését az, hogy a Nemzetek Szövetségének segítségét és támogatását élvezi. Mindazonáltal ennek az országnak területén megengedték olyan bűncselekmény kibontakozását, amely a nemzetközi pénzrendszerellen irányul és amelynek Franciaország és Csehszlovákia estek áldozatul.

- Kétségkívül nem lehet az egész országot e bűncselekményekért felelőssé tenni, de a pénzhamisítók személye, fontos személyiségekkel való összeköttetésük és barátságuk mély hatást gyakorolt a közvéleményre. Nem kisebb hatású volt a pénzhamisitóknak az a megengedhetetlen törekvése, hogy ezt az ügyet politikai térre tereljék és hazafias szempontokra hivatkozva igazulják büncselekményüket, amely kihívja a büntetőjogi megtorlást. Ámde a legutóbbi események bebizonyították, hogy ez a megtorlás nem kielégítő. Nem akarok megjegyzéseket füzni egy állami igazságügyi eljárásához, de a legkevesebb, amit ezen pörrel kapcsolatban mondani lehet, az, hogy a módszer, ahogyan vezették és a büntetések, amelyek kisérték, nem voltak olyanok, hogy elegendőkéin megnyugtassák a nemzetközi közvéleményt.

Paul Boncour azt indítványozta, hogy nemzetközi egyezményekkel kell szabályozni a rendőrhatóságuk együttmüködését, a nyomozások lefolytatását, a teendő törvényhozási intézkedéseket, valamint hogy a pénzhamisitók kiadassanak és fölöttük az állandó Nemzetközi Törvényszék ítélkezzen. Majd így fejezte be beszédét:
- Ne történhessen meg soha többet, hogy a bűnösök politikára és hazafiságra hivatkoznak! Ha nemzetközi szerződések lesznek, a Nemzetközi Törvényszékhez lehet majd fordulni, hogy ítéletével érvényt szerezzen e szerződéseknek.

Ezután Benes ur szólalt föl és elmondotta, hogy magyar hamisitók 31 millió cseh korona értékü bankjegyet hamisitottak ebből 6 milliót forgalombahoztak abban a kritikus időben, amikor Csehszlovákia a legnagyobb nehézségekkel küzdött, hogy valutáját stabilizálja. A cseh kormánynak fontos okiratgyüjteménye van e pénzhamisitásokról és kész ezt a Tanács rendelkezésére bocsátani, hogy a kérdés tanulmányozásában támogassa.

- A magyar pénzhamisitók - folytatta Benes - a bíróság előtt azzal dicsekedtek, hogy hazafias cél vezette őket. Ennek nem szabad többé megismétlődnie, mert a magyar pénzhamisitók a békét veszélyeztetik. Politikai és büntetőjogi szempontból egyaránt szükség van arra, hogy hasonló bünöket nemzetközi törvényszék üldözzön.

Sir Austen Chamberlain ugyancsak bejelentette csatlakozását a francia javaslathoz:
- A kérdésnek, amelyet a Tanács tárgyal, valóban nemzetközi jelentősége van. Ha a bűn elkövetői közönséges bűnösök lennének, cselekményük akkor is ártalmas volna a béke szempontjából, de a pénzhamisitás sulyossága még növekszik azáltal, hogy politikai indokokkal igazolják. Ezért Nagybritannia kormánya meg van győződve, hogy a francia javaslatból az általános békére jó eredmények fognak származni.