Nagy távolságok áthidalása végett a tengerentúli forgalomban hosszabb hullámokra tértek át, mert ezek a levegőben kisebb mértékű elnyelést szenvednek és nagyobb energiával állíthatók elő, mint a kisebb hullámhosszak. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az igen nagy, 20 km-t is felülmúló hullámoknak más hátrányuk van, t. i. légköri zavarok erősödnek, még leginkább a forró égövben.
Ezért Lafayette állomása a hullámhosszat már is 23.400 m-ről 19.000-re csökkentette. A légköri zavarok kiküszöbölése rendkívül fontos, mert ha csak gyengíteni is sikerül őket, akkor kevesebb energiával lehet az érintkezést fenntartani. Az utóbbi időben a műkedvelők sikerei a kis hullámhosszakra terelték a technikusok figyelmét.
Amerikában a műkedvelőknek a hullámkeltés is megengedték bizonyos korlátozásokkal és az ő kiterjedt megfigyeléseik korszakosnak igérkező változásra vezethetnek. Néha aránylag kis adó energiával többezer kilométer távolságot áthidaltak, 12.000 km-ről jövő hullámokat vettek fel. Igaz, hogy ezek a hullámok tenger fölött haladtak, itt pedig a viszonyok kedvezők.
A műkedvelőknek 250 m-nél rövidebb hullámokkal volt szabad adókisérleteket végezni. Csakhamar megszervezték az angol műkedvelőket ezeknek a hullámoknak megfigyelésére. Utóbb más európai államokkal is érintkeztek, újabban Oroszországgal is. Eleinte csak Amerikából Európába lehetett jeleket adni, de később Európában, elsősorban Angliában is adtak egyeseknek engedélyt.
A kísérleteket 1 kilowattnál kisebb energiával végezték, mégis sikerült Európából Ausztráliába, Délamerikába, Japánba adni. A rövid hullámokkal dolgozó állomások Amerikában már is annyira elszaporodtak, hogy egymást zavarják.
De ez az érintkezés nem rendszeres, ezek a sikerek csak alkalmiak, kivételesek voltak, azért sokáig nem gondoltak rá, hogy a kis hullámhosszakat nagy távolságok esetében is alkalmazzák. Marconi kezdett már 1916-ban kis hullámhosszakkal rendszeres megfigyeléseket, eleinte szikrajeladóval, utóbb elektroncsővel. 1924-ben már annyira jutott, hogy 30 m hosszú hullámokkal nappal és éjjel bármilyen távolságra, akár fél délkörnyire is tudott jeleket adni, még ha közben hegyek és szárazföld estek is.
Kísérleteit Olaszországban kezdte, utóbb Angliában C. G. Franklinnal együtt folytatta. London és Birmingham között 15 m-es hullámhosszal 30 km-re tudtak érintkezni. 1923-ban már Poldhuból (az ir parton) Ausztráliába adtak jeleket 100 m hosszú hullámokkal. A hatás éjjel sokkal erősebb volt, mint nappal. Amikor pedig Marconi a következő évben a hullámhosszat 100 m-ről 32 m-re csökkentette, a hatástávolság lényegesen emelkedett, 10-12 kilowatt adó energiával Anglia és Ausztrália között egész napon át lehetett az összeköttetést fenntartani.
A kísérletek után néhány hónap óta már rendszeres kereskedelmi forgalmat is létesítettek rövid hullámokkal. Az így szerzett tapasztalatok is azt mutatják, hogy célszerűbb a kezdeti, 100 m körül lévő hullámhossz helyett kisebb, 30 m-es hullámokat használni. A légköri zavarok hatása csökken. A broadcasting közepes nagyságú hullámainál és a több kilométeres hullámoknál egyaránt előfordul, hogy a felvett jelek erőssége légköri okok miatt legyengül, sőt a hallhatóság határa alá csökken. Ez néha percekig tart, de olykor órákig szünetelnie kell a forgalomnak. Rövid hullámok esetében a jelek gyengülésének ideje kevesebb.
A rendszeres érintkezéshez elég nagy állandó energia kell, amely kisebb ugyan, mint nagy hullámhosszaknál, de sokkal nagyobb, mint a műkedvelők kísérleteinél. A régebbi 400-500 kilowatt energia helyett az eddigi tapasztalatokon alapuló becslés szerint 20-30 kilowatt kell. De ilyen nagy energiát ezeknek a hullámhosszaknak körében előállítani úgy, hogy a hullámhossz állandó maradjon, nehéz feladat.
6-8 kilowatt energiával 30 m-es hullámokat már sikerült kelteni, de remélni lehet, hogy az említett 20-30 kilowattot rövidesen elő tudják állítani. Erre a célra elsősorban elektroncsöves hullámkeltő jön tekintetbe. A hullámhossz állandóságát sikerült már tűrhetően biztosítani, de e tekintetben még sok a tennivaló. A hullámhossz ingadozását nemcsak a hullámkeltés módja okozza, hanem az eszköz rezgése és az antenna mozgása is.
Nagyon fontos az antenna célszerű megválasztása. Sokszor használnak függőleges irányban egyenesen vezetett drótot, melynek saját hullámhossza kissé kevesebb, mint a kisugárzott hullám hossza. 30 m-es hullámnál az antenna magassága 6 m. Arra nézve, milyen befolyása van az antenna alakjának a hatástávolságra, még nincsen elég tapasztalatunk. T- és ernyő alakú antenna ezeknél az egésze rövid hullámoknál nem célszerű.